Mihály András az 1940-es években vonósnégyesével Bartók és a bécsi iskola mestereinek megismertetését tekintette fő feladatának, 1946-48-ban az Állami Operaház szóló csellistája volt. Ezzel a zenei háttérrel, biztos hangszerismerettel írta meg 1953-ban életműve reprezentatív darabját, a háromtételes Csellóversenyt, amelyért 1955-ben Kossuth-díjat kapott.
Az est szólistája Perényi Miklós csellóművész, aki huszonnégy évesen lemezfelvételt készített a műből.
Robert Schumann 1845-46-ban, élete válságos időszakában írta II. szimfóniáját, amelynek ellenpontos szerkesztése az ezidő tájt tanulmányozott nagy előd, Bach zenéjének megismerésével magyarázható.
Kiemelt kép: Perényi Miklós (Fotó: Csibi Szilvia)
