A sors egészen különös játéka, mikor egy testvérpár mindkét tagja festőművész. Verebics Kati 2005-ben, Verebics Ági 2006-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. A szakmai elismerések, a hazai és nemzetközi művésztelep-meghívások egymást követték mindkét művész életében. Jelenleg mindketten meghatározó alakjai a hazai kortárs képzőművészeti szcénának. Mindkettőjük munkásságában központi kérdés az emberi test, ám művészetük nagyon különböző.
Verebics Kati alkotásaiban a női test ábrázolásán keresztül a lélek rejtőzködő és fájdalmas mélységeinek kitárulkozását tapasztalhatjuk meg. A képen megjelenő szemek, testrészletek, gesztusok és mozdulatok minden kiszolgáltatottságukkal, sérüléseik lenyomataival egyenesen a befogadó szemébe néznek. Nincs védőháló, se ejtőernyő, szabadon esünk a lecsupaszított önmagunkkal.
Realista ábrázolásmódja mellett előszeretettel kísérletezik anyagokkal és technikákkal. Kollázsolt festményeinél gyakran a transzfer fotóátviteli eljárást alkalmazza, de használ merített papírt, csipkét vagy akár sarat is kompozíciói megalkotásánál. Képi megfogalmazása líraian érzékeny. „Sokszor naplószerűen festem ki és rajzolom a bennem zajló történéseket, legyen ez akár egy pszichologizáló portré, vagy egy közeli kontextusba helyezett testkivágat, vagy a helyek, amelyeken járok. A figuratív megfogalmazás érdekel leginkább.”
Verebics Ági testábrázolásaitól nem áll távol a durvaság, a démoni megjelenés, de az irónia sem. Nincs tabutéma, kegyetlen tükrökként néznek vissza ránk a sokszemű, vészjósló tekintetű állatok vagy a latex és szőr maszkok mögül kivillanó szempárok.
Képeinél nem szempont az esztétizálás, előszeretettel komponál ellentétes, hagyományos értelemben nem összeillő dolgokat, disszonáns érzetet keltve ezzel a befogadóban. Olajképeit vászonra és alumíniumlemezre festi, installációiban szeret szokatlan anyagokkal és tárgyakkal kísérletezni, mint a szőr, a csont, az agancs, vagy a paróka és az állati preparátum.
„Halmozok, újragondolom, fekete szurokban forgatok, freak vagyok…? …túl intim, túl veszélyes, túl borzalmas, túl vicces, túl giccses… Borzalmak… a műterem falába »égett« mikró horror lerakat… vágytárgy, hűtlenség, pocoklét, testvériség, indulat, gyermek, zsarnok, felelősség, gátlástalan fenevad természet, gátlásos frusztrált ösztönlény.”
Forrás és további részletek: MANK
