Colin Renfrew, világhírű cambridge-i régész álláspontja szerint a releváns kérdés az, hogy "mi volt a megállapodás Bingham és Peru között annak idején". A válasz szerinte "eléggé homályos".
A perui Nemzeti Kulturális Intézet álláspontja szerint már 1917 óta próbálják visszaszerezni a kincseket a Yale-től, de az egyetem "minden alkalommal újabb kifogásokat talált. Eleinte a leletek szakmai kiértékelésére, később a visszatérítés lehetőségének kivizsgálására kértek időt".
2005 végén, vagyis öt évvel a város megtalálásának századik évfordulója előtt Peru első őslakos elnöke, Alejandro Toledo és antropológus felesége a leletek visszatéréséért kezdett akcióba, még Toledo júliusi távozása előtt. A perui külügyminiszter megkereste a Yale elnökét, Richard Levin-t, s közölte, hogy perelni fog, amennyiben a leletek nem érkeznek meg időben. Az ügy először tehát Connecticut állam bírósága elé kerül, mielőtt nemzetközi bírósághoz fordulna a perui kormányzat.
Elismerésre vágynak
A Yale válaszlevelében az egyetem műgyűjteményeinek felelőse, Barbara Shailor kifejtette, "az egyetem elismeri a perui nép kulturális örökségének visszatérésével kapcsolatos érzelmek jelentősségét". Cserébe csupán azt kéri, "ismerjék el méltóképpen a Yale szolgálatait, amelyeket a műkincsek gondozására fordított egy évszázadon keresztül, valamint az ily módon elért tudományos eredményeket".
Szokásos számháborúsdi kezdődik
A kompromisszum egyik feltétele, hogy megegyezzenek a Bingham által elvitt leletek pontos számában. Annyi bizonyos, hogy az Egyesült Államokban három évvel ezelőtt vándorkiállításon mutatták be a Yale Peabody Múzeum gyűjteményének Machu Picchu kincseit. Peru szerint a Yale legalább 5 ezer darabot őrizhet, bár a helyszínt többször is kirabolták, mire Bingham odaért. A Yale szerint viszont csak nagyjából 250 kiállítható darabbal rendelkeznek. Ezek között nincsenek múmiák, aranytárgyak, csupán néhány ezüst tárgy.
Akkor talán lássuk tételesen
A perui kulturális örökség kutatója, Mariana Mould de Pease történész legutóbb kifejtette: voltaképpen azért kíváncsi volna, mit is kezdett valójában a Yale 1911 és 2003 között a műkincsekkel? A Yale levele szerint ugyanis a tárgyak egy részét még 1922-ben visszaadták, s emiatt egy hosszas és költséges pereskedést teljesen felesleges hibának tartanának. A levél kiemeli továbbá, hogy a Yale erőfeszítéseinek köszönhetően vált Machu Picchu Dél-Amerika legismertebb régészeti emlékévé, amit félmillió turista keres fel évente.
Tudományos értékük számít
A chicagoi Illinois Egyetem dél-amerikai régészettel foglalkozó kutatója, Brian Bauer szerint maguk a műkincsek nem tűnnek különösképpen értékesnek, de mégiscsak ezek tették lehetővé Machu Picchu tudományos értékelését: "A műkincsek alapján sikerült rekonstruálni annak az egyedi építménynek a múltját, amit ma a világ legjobb régészeti lelőhelyeként azonosítunk". "Vizuálisan valójában kevésbé megragadók, de ezek alapján vált lehetségessé az értelmezések különböző hibáinak korrekciója."
Etika is van a világon
Az amerikai Archeology magazin szerkesztőjeként és a Stealing History: Tomb Raiders, Smugglers and the Looting of the Ancient World című könyv szerzőjeként ismert Roger Atwood történész szerint világos, hogy a Yale együttműködést kíván az ügyben. Véleménye szerint Peru az etikai alapú meggyőzésre támaszkodhatna a pereskedés helyett.
Bízzuk a tudósok jóindulatára
A leletek pontos számától függetlenül ezek "Peru leghíresebb prekolumbián emlékei" - von mérleget az érintettek nevében a Yale kutatója, Chris Heaney, aki könyvet is ír az ellenségeskedésről. "A Yale igenis gondját viselte a leleteknek több mint 90 évig, s valljuk be, nem akármilyen emberek dolgoznak itt. Ez egy eléggé jóindulatú tudományos közösség, nem holmi sírrablók gyülekezete".
1820 óta, amikor Görögország először követelte vissza az Elgin-márványokat a British Museumtól, egyre több ország jelentette be igényét korábban elhordott kincseire, szétkapkodott kulturális örökségére.
Ön mit gondol, kinek van joga az elhordott kincsek tulajdonára?
