A helyszínválasztás tudatos és telitalálat, hisz a kalandregény fontos része épp itt, a budapesti Szervita téren játszódik, egy könyvesboltban. A történet főszereplője egy nagyszájú, éles eszű és kiváló memóriájú kamasz fiú, egy kallódó árva, Késmárki Bertalan. A fiú még nincs húszéves, de már igazi nagy zsivány, aki szeret az események sűrűjében lenni, gyakran keveredik zűrös ügyekbe, és nem is nagyon mentegethetjük, mert többnyire ő maga választja a kanyargós, tisztességtelen utat. Minden gyarlósága ellenére izgalmas, szerethető karakter, Kende-Hofherr Krisztina szavaival élve egyfajta magyar Arsène Lupin, akinek végig drukkolunk.
Iglódi Csaba érezhetően könnyedebb hangot ütött meg ezzel a regénnyel, hisz nem volt annyira kötve a keze, mint a Dreher-családregény esetében, amelynek főbb szereplői valós személyek, róluk pedig saját bevallása szerint sem akart semmi rosszat, netalán valótlant állítani, megbántva ezzel a leszármazottakat.
A szerkesztő, Csapody Kinga ajánlotta a szerzőnek, hogy a családregény után próbálja ki magát a kalandregény műfajában is, hisz akkor lesz jó egy könyv, ha a szerző önazonos.
„A Dreher-szimfónia volt az első regényem. Nagyon sok tapasztalatot szereztem az írása közben, és ez megkönnyítette Bertalan megszületését, de nem csak írástechnikai szempontból. Amiatt, hogy a főszereplőm ezúttal fiktív személy, a valóság jóval kevésbé befolyásolt, nem volt szükségem akkora önkontrollra, lehettem önfeledt, szabadabban mesélhettem.”
Időben is szűkebb a merítés, hisz a Dreher család és vállalatbirodalom százötven éves történetével szemben itt egy év eseményei sorakoznak, bár nem titok, hogy már készül a folytatás, a jövőre debütáló második kötet.
Nem vagyok benne biztos, hogy tisztességes dolog egy író előző könyvéhez mérni a következőt, de ha ő maga is megteszi, talán vállalható. A Dreher-szimfónia elég magasra helyezte a lécet, elnyerte az olvasók és a szakma tetszését is. „Az év legsikeresebb debütáló könyve / A 2023-as év legnagyobb példányszámban eladott debütáló könyve” kategóriában a Libri Irodalmi díját és a Magyar Könyvtárosok Egyesülete „Könyvtáros Klub Nívódíját” is megkapta idén, ezért óhatatlan, hogy nagy várakozással vegyük kézbe a következő művet.
Nagyon szerettem a Dreher-családregény kulcsmondatait, azokat a vállalat- és életvezetési útmutatásokat, amelyek a történet egy-egy kulcspontján megokolták a szereplők döntéseit. Jó volt ízlelgetni, magunkkal vinni ezeket az életbölcsességeket. Ez az adalék most érezhetően hiányzott, talán a szerzőt is magával ragadta a cselekmény sodró lendülete, és a filmszerűen pörgő jelenetek nem adtak teret a filozofálásnak, az élet nagy igazságai feletti merengésnek, amit kissé sajnáltam.
Az ígéret szép szó ezzel együtt hozza az előző kötetben is alkalmazott atmoszférateremtés professzionális eszközeit; magával ragadó, ügyes korrajzot nyújt és hangulatos időutazásra invitál. 1861 májusában, Teleki László halála idején járjuk Pestet és Budát, ahol előkelő és kevésbé finom társaságokba is beleshetünk. Főhősünk útvonala a hófehér abrosznál elköltött villásreggeli után a mocsoktól bűzlő bűnözőtanyáig vezet. A kötet olvasása többször ébresztett bennem Budapest Noir-reminiszenciákat, még ha az ennek a kriminek a gerincét adó, komor hangulatot árasztó bűnügyi szála hiányzik is belőle. Kondor Vilmos bűnügyi regénye szintén egy politikus, Gömbös Gyula halálhírével kezdődik 1936-ban. És hiába telt el a regényidőben 75 év, a társadalmi osztályok közt legitim módon még mindig lehetetlen az átjárás. Azonban a dolgok felszíne alatt, a mélyben a gazdagok csillogó, mondén világa és a peremkerületekre szorult, füstös mulatók félvilági figurái mégis ezer szállal kötődnek egymáshoz, és mindkét regényben egyértelművé válik, hogy fény és árnyék kéz a kézben járnak. „A szereplők változnak, a történet nem – fogalmazza meg a szerző. – Ahogy a borítón is olvashatjuk a könyv szlogenjét: Pest bűnre csábít.”
A legjobb példa erre az egyik valós szereplő, aki fontos szerepet tölt be Késmárki Bertalan életében. Ő Thaisz Elek, Pest város (1873-tól pedig Budapest) rossz emlékű rendőrfőkapitánya, kinek regnálása alatt katasztrofális volt a közbiztonság, de virágzott a korrupció és a prostitúció, nem véletlenül, hisz ezeket nagyrészt ő és a felesége irányította. Iglódi könyvében majdnem szétszálazhatatlanul, szépen csúszik egybe fikció és valóság, hisz jó érzékkel válogat az élet írta, hihetetlennek tűnő mesék közül, és azokat valószerű fantáziákkal tölti meg.
Az igényesen kivitelezett, könnyedebb műfajok kedvelői biztos jó szívvel veszik majd kezükbe ezt az exkluzív kiadású, élfestett kötetet, amelynek minden lapjáról szenvedély, kaland, gyarlóság, és habzsoló életvágy árad.
Az ígéret szép szó című könyv közönségbemutatója szeptember 29-én 15.00-kor lesz a Millenáris „D” épületében, a 29. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon.
