Peter Sellars amerikai rendező üzenete a színházi világnap alkalmából

Színpad

„Itt az idő, hogy elménket, érzékeinket, képzeletünket, a történelmünkről és a jövőnkről formált gondolatainkat megújítsuk” – hangsúlyozza Peter Sellars amerikai rendező a színházi világnapra megfogalmazott üzenetében, amelyet a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) felkérésére írt.

A színházi világnapot az ITI kezdeményezésére 1962 óta tartják meg március 27-én, annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet – és tágabb értelemben a kultúra – fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását.

Az ITI minden évben a színházi világ egy jelentős személyiségét kéri fel, hogy fogalmazza meg üzenetét a művészek és a közönség számára. Legelőször, 1962-ben Jean Cocteau szövege hangzott el több mint húsz ország színpadain.

Az idei színházi világnapon Peter Sellars, aki klasszikus és kortárs művek, elsősorban operák színpadra állításával vált világhírű rendezővé, fogalmazta meg üzenetét, amelyet az előadások előtt a színházakban felolvasnak.

„Miközben a világ óráról órára, percről percre a napi híradásokon csüng, hadd kérjem meg a világ színházcsinálóit arra, hogy a történelmi változások és a történeti idő, történeti reflexió, történeti tudatosság tükrében fogalmazzuk meg a saját céljainkat” – olvasható a művész színházi világnapra küldött üzenetében. Mint írja, történelmi időket élünk. Mélyreható változások zajlanak az ember önmagához, másokhoz és a nem emberi világhoz fűződő viszonyában, amit szinte lehetetlen megragadni, formába önteni, kifejezni.

A színház a tapasztalat művészete. „Amikor sajtókampányok, megállapíthatatlan hitelességű hírek, félelmetes jóslatok árasztják el a világot, hogyan léphetünk túl a számok végtelen ismétlésén, hogy megtapasztalhassuk az élet, az idő, a természet, a barátság vagy akár csak az ég különös színeinek szentségét és végtelenségét?” – teszi fel a kérdést az amerikai rendező.

A két év óta tartó Covid-járvány összezavarta az embereket, eltompította az érzékeinket, beszűkítette sokak életét, kapcsolatok szakadtak meg, vagyis az emberiséget, az emberi életközösséget egyfajta nullpontra taszította – hangsúlyozza, hozzátéve:

nem arra van szükségünk, hogy szórakozzunk, hanem arra, hogy összegyűljünk. Védett terekre van szükségük ahhoz, hogy meghallgathassuk és megérthessük egymást.

„Itt az idő, hogy elménket, érzékeinket, képzeletünket, a történelmünkről és a jövőnkről formált gondolatainkat megújítsuk. Ezt egymástól elszigetelt, egyedül dolgozó emberek nem tudják megvalósítani. A színház épp az együtt munkálkodás lehetőségét nyújtja nekünk” – írja Peter Sellars.

Nyitókép: Peter Sellars. Fotó: DPA/dpa Picture-Alliance/Julian Stratenschulte