Petőfi alakját már élete során számos legenda övezte, halála óta pedig ezek a sokszor mesei, mítoszi történetek hihetetlen mennyiségben burjánzanak. Miért alakult ez így? Margócsy István irodalomtörténész példákkal gazdagon illusztrált előadásával járta körbe, hogy a mítoszképző közösségi fantázia milyen szabadsággal kezeli a történeti tényeket.

Felhívta a figyelmünket egy paradoxonra: miközben példátlan adatnyomozás folyik, „hogy pontosan dokumentálva legyen Petőfi petőfisége”, addig az életrajz a leképtelenebb állításokat megtűri maga mellett. Ennek az oka pedig elsősorban az, hogy Petőfi életének minden mozzanata ismert, csak épp annak a kezdete és a vége nem. Ezáltal válik Petőfi olyanná, mint a mitikus hősök, akiknek szintén nincs időbeliségük, nincs kezdetük és végük, csak a „van állapotában” találkozunk velük.

És mivel a születés és a halál pontos időpontja és helye nem ismert, e pontokon szabadul el leginkább a fantázia. Feltehetően a születésnap már maga is egy önfikció: egy rendes profetikus költő az új év kezdetére datálja a saját születését. Egy gyűjtés szerint Petőfi karácsonykor született, valahol Kiskőrös és Kiskunfélegyháza között, de mivel a kocsmába nem fogadták be őket, ezért anyja az istállóban volt kénytelen megszülni… Aztán keringtek olyan legendák, amelyek Széchenyi István félrelépéséből származtatták a költőt… Illyés Gyula egyenesen azt állította, hogy Petőfi születését az egész nemzet várta. 

Forrás: kulturpart.hu

„A halált övezően is szenzációs elképzelésekkel találkozunk” – hangsúlyozta Margócsy. Jókai például azt írja, hogy Petőfit mint Romulust elragadták az istenek az égbe. Más variáció szerint Görgey letartóztatta, majd Windisch-Grätznek titokban eladta, aki felakasztatta. Sokáig élt az a verzió is, hogy Petőfi elmenekült a segesvári ütközet során és egy szerb papnál segédkezett. 

Petőfi mindenfajta történeti szituációba beilleszthetővé vált. Barabás Miklós A Lánchíd alapkőtétele festményére is ráfesti, pedig nyilvánvaló, hogy Petőfi ezen az eseményen nem vehetett részt. Szkok Iván az Alaptörvényt illusztráló festményén Petőfi is szerepel az aláírók között. Létezik olyan mű is, amely Petőfi és Puskin találkozását festette meg.

Barabás Miklós: A Lánchíd alapkőletétele
Forrás: mek.oszk.hu

Sokan állították, hogy a költő megjósolta saját halálát is, azt, hogy a harcok közben fog elesni. Ugyanakkor például a Szeptember végén című versében egészen más „jóslat” szerepel. A Bizony mondom, hogy győz most a magyar kezdetű művében a halhatatlanság jóslata szerepel. „Tudom, hogy a golyó nekem nem vét, / Tudom, hogy a sors őriz engemet, / Hogy engemet megölni nem lehet “.

Sok helyen szerepel az a legenda is, amely szerint Petőfi egyáltalán nem is halt meg. Állandóan jelen van és időről-időre visszatér. A Hét folyóirat 1898-ban például körkérdést tesz fel: mi történne, ha Petőfi ma is élne? Többek között Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Herczeg Ferenc, Kozma Andor, Bródy Sándor, Kiss József is megírta a maga válaszát. Senkiben még csak fel sem merült, hogy erre a kérdésre nem érdemes válaszolni, hiszen a feltételezés értelmetlen. Szintén a feltámadásról szól Páskándi Géza A költő visszatér rockoperájának cselekménye.

Forrás: pim.hu

Az életrajzi regények sem pusztán illusztrálják a történeti tényeket, hanem igencsak szabadon kezelik azokat. Ady például azt meséli, hogy Petőfi a párizsi kommünön szaval, Cs. Szabó László története szintén a francia fővárosba repíti a költőt, akárcsak Petri György egy regényvázlata, amelyben Petőfi Marxszal beszélget Párizsban. Aztán sok mű támasztja fel Petőfit vagy idézi meg szellemként. 

Petőfinek tehát a mitikus alakja érdekes a közgondolkodás számára. A mítosz pedig arra épül, hogy az életművel kapcsolatban sokféle narratíva él. Margócsy István úgy véli: a költő alakja a magyar emlékezetkultúrában és a magyar irodalmi köztudatban a meghaló és feltámadó istenek archetipikus alakjainak megtestesülése.

Margócsy István előadása a Petőfi Irodalmi Múzeum „Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!” című konferenciáján hangzott el 2019. november 13-án.