Semjén Zsolt az István téren megtartott avatási ünnepségen csaknem ezer ember előtt arról beszélt, a népi-nemzeti értékekre és a magyarság érdekeire épülő világszemlélete kiállta az idők próbáját, ezzel pedig olyan célt fogalmazott meg, amely ma is képes az új nemzedékek megszólítására.
„Petőfi töretlen népszerűségének titka kétségkívül az életmű gazdagsága, sokszólamúsága és költői ereje” – fogalmazott a miniszterelnök-helyettes. Megjegyezte, a költő a történelemben nemcsak az átfogó víziót látta, hanem inkább az erkölcsi felemelkedés példáit kereste. Azokat a helyzeteket kereste – folytatta – , ahol az ember az erényei révén magasodik a tömeg fölé, és azokat az embereket, akik a saját érdekeiket háttérbe szorítva képesek a köz ügyét szolgálni.
Semjén Zsolt emlékeztetett, a kétszáz évvel ezelőtt született költő sorsa és életpályája magába sűríti mindazt, amit az anyanyelvi kultúra és a mai modern magyar nemzet megszületése jelent. Ezért szól a Petőfi-bicentenárium az anyanyelvi kultúráról, valamint azokról a program ideje alatt keresett válaszokról, amelyek a következő kétszáz évben biztosíthatják ennek az értéknek a fennmaradását az egész Kárpát-medencében – tette hozzá.
Petőfi Sándor Szatmáron töltött éveit felidézve megerősítette: a költő szerelme és az itt alkotott költeményei révén ezer szállal kötődött ehhez a tájhoz, és a szabadságharc alatt a szatmáriakkal együtt harcolt. Kifejtette, a feljegyzések szerint a költő például Szászsebesnél a golyóktól mentette meg szatmári harcostársait, és most is „az ellenséges tűztől” védelmezi magyar nemzetét. Szavai szerint ma is vannak világhatalmak, akik „így vagy úgy, de lőnek ránk, és vannak nagyhatalmak vasmarkában tartott, illetve zsebében levő „hatalmacskák”, akik szintén „előszeretettel lövöldöznek ránk”, de egy Petőfi-vers magunkban történő elmondása önmagában is „büszkeséget és megtartó védelmet jelent, mintegy elhárítva az identitásunkra lőtt golyókat”.
Megjegyezte, Petőfinél a magyar szabadság és a világszabadság egyet jelentett, ezért minden nemzet és minden ember szabadságáról beszélt. „Azokat a törekvéseket, amik a körülöttünk élő népekkel szembe akarnak állítani minket Petőfi ürügyén, a politikai diszlexia kategóriájába kell sorolni” – jelentette ki Semjén Zsolt. Rámutatott, azzal, hogy Szatmárnémeti Deák Árpád szobrászművész alkotásával tiszteleg a magyar nemzet költője előtt, a szatmáriak és az összmagyarság megmaradni akarását képviseli.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke beszédében hangsúlyozta, Petőfi emléke nem pusztán túlélt mindent az elmúlt kétszáz évben, hanem „diadalmasan” jelen van a mindennapokban, például a köztereken, a nyelvben, a beszédfordulatokban, és idézi őt az is, aki „nem figyelt a magyarórán”, és az is, aki a szabadságról vagy a szerelemről beszél. „Nincs divatja, egyszerűen itt van velünk, magyarokkal kétszáz esztendeje” – hangoztatta az RMDSZ elnöke.
Kelemen Hunor kifejtette, számára Szatmár és vidéke volt a legfőbb helyszíne az alkotásnak, Szatmárnémetiben 46, Nagykárolyban 6, Erdődön 12, míg a közeli Koltón 31 versét írta meg Petőfi, közülük több a magyar irodalom legnagyobb remekei közé tartozik. Utalt arra, az eleven emlékezet dacára másfél évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy előbb egy mellszoborral emlékezzen meg róla a város, majd újabb húsz évnek ahhoz, hogy egész alakos szobra álljon Szatmárnémetiben.
Kereskényi Gábor, a város RMDSZ-es polgármestere a szobor létrehozására utalva elmondta, a városi RMDSZ-ben megszületett szoborállítási ötletet az Identitás Alapítvány kuratóriuma karolta fel, Deák Árpád alkotását pedig az eddigi, István téri mellszobor helyén helyezték el. Az ünnepség végén a résztvevők az emlékezés virágait és koszorúit helyezték el a szobor talapzatán.
A nyitóképen Petőfi Sándor szobra Szatmárnémetiben. Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
