A március 9-i beszélgetés résztvevői a költő barátai, Forgách András író és testvére, Forgács Péter filmrendező voltak, az eseményt Bazsányi Sándor esztéta moderálta. A PIM különtermében ez alkalommal az ablakokra és falakra erősített molinókon Petri-idézeteket olvashattak az érdeklődők. Néhány közülük:
„Lám, mire jó két-három / konkrét bármi.” „A tényközökből szembántó ellenfény süt.” „A szem össze-vissza jár a félsötétben / Várja, amit vár.”
A dialógus illusztrációjaként az egyik falra Forgács Péter Arizónapló című, Petriről amerikai útja során 1992-ben forgatott munkájának werkfilmjét vetítették. Ebben a költő valaha volt összes fővárosi lakhelye megjelenik, az ezredforduló előtti lepusztult bérházak, kapualjak, elvadult kiskertek.
A megemlékezés kezdetén Bazsányi Sándor világossá tette, hogy most jobbára nem versekről folyik majd a diskurzus, hanem a testvérek mesélnek a költővel kapcsolatos emlékeikről.
Petriről tudni való, hogy Kádár-kori illegális ellenzéki szerepvállalása miatt lírikusi pályakezdése után hamarosan betiltott szerzővé vált, költeményei csak szamizdatban, illetve külföldön jelenhettek meg. Nyilvánvalóan irritálta a hatalmat, hogy a költő 1981 és 1988 között a demokratikus ellenzék által kiadott Beszélő című lap egyik szerkesztője volt.
Forgách András azzal kezdte: a kiállítóteremben olvasható Petri-sorok is igazolják, hogy a költő szövegei jól idézhetők. Ez azt is jelenti, hogy bizonyos versrészletek közkinccsé válnak, bár akik társalgás közben ezeket használják, talán nem tudják felidézni a forrást. Élő citátumokról van tehát szó. Talán a legismertebb így hangzik: „Cipőmre nézek, fűző benne / nem lehet, hogy ez börtön lenne.” Petrinek számos ilyen idézete szállóigévé változott, és ez ékes bizonyítéka a „nagy költőségnek”.
Forgách András elmondta, hogy találkozásaik során mindig lerajzolta Petrit, ezt a született szabályszegőt, akinek egészen különleges, összetéveszthetetlen arca volt. Idetartozik az az anekdota is, amely szerint a költő párizsi útja után büszkén kijelentette, hogy a francia fővárosban senki sem hasonlított hozzá, ott egy olyan sincs, amilyen ő. Forgách válasza erre az volt, hogy menjen el Teheránba, ott mindenki hasonlít hozzá. Különleges arcberendezéséhez méltóan karakterisztikus volt a testtartása is, vállai közé húzott nyaka, véznasága. Az ember azt hitte volna, ha ráfújnak, menten összeesik, tette hozzá Forgách András.
Forgács Péter az első találkozásukat elevenítette fel. Közel laktak egymáshoz, és amikor a költő megjelent, döbbenetes látványt nyújtott, mintha egy másik dimenzióból lépett volna elő. Úgy lépdelt, mint egy varjú, nem e világi jelenség volt. Akkoriban, középiskolásként Forgács Adyt tekintette bálványának, amikor azonban elolvasta Petri Körülírt zuhanás című, 1974-ben megjelent verseskötetét, az számára heurisztikus élmény volt, és úgy érezte, ez a költészet olyan tapinthatóan, közvetlenül valóságos, mint maga a világ. Minden pátosztól mentes lírai hangnak találta a poémákat, amelyek messze kiváltak a korszak versterméséből, s csak Tandori Dezső és Pilinszky János munkássága mérhető hozzájuk.
Bazsányi Sándor ehhez annyit fűzött hozzá, hogy Petri első, Magyarázatok M. számára című kötetét olvasva kiviláglik, hogy a szerző új nyelvet talált szerelmi lírája számára, és nagyon izgalmas, amint ez a kifejezésmód az idők során, kötetről kötetre haladva egyre teltebbé, árnyaltabbá, rétegzettebbé vált. Forgács Péter ezt azzal egészítette ki, hogy Petri léte összeforrt a költészetével, és olyanná vált, mint egy természeti tárgy, egy hiúságtól mentes antropológiai esemény.
A költő emberi portréjához tartozik, hogy nem szenvedhette az állatokat. Zseniális szakács volt, amint azonban a betegsége előrehaladt, enni már nem nagyon tudott, ezért csak a barátainak főzött. Egy ilyen bográcsozás alkalmával hozzásündörgött egy macska. Petri elkapta, beledugta egy zsákba, megforgatta a feje felett, s közben azt rikoltotta: „Szputnyik!” Amikor a kandúr kiszabadult, úgy tűnt, nem haragudott meg a költőre, mert hamarosan újból a lába körül settenkedett. A jelek szerint megbocsátotta Petri vitatható viselkedését, zárta az anekdoták sorát Forgács Péter.
A Petri Györgyöt ábrázoló rajzokból, képekből és filmekből szerkesztett kiállítás, amelynek kurátorai Bazsányi Sándor és Szilágyi Judit, április 14-ig látogatható. A tárlatról itt írtunk.
