Az avantgárd művészet és a divat közötti párbeszédre fókuszáló kiállítás kronológiai sorrendben négy szekcióban vizsgálja a korszak esztétikai szabályait forradalmasító alkotók kapcsolatát 1910 és 1930 között.
A kiállítás első része arra világít rá az egymás mellé állított képeken és ruhákon keresztül, hogy miként köszönt vissza a kubizmus egyszerűsége és geometriai formái a Chanel-stílus szabásában, sőt még az anyag- és színválasztásában is. A divatház világhírű, No. 5 nevet viselő parfümjének üvegét is ez az irányzat ihlette.
A második teremben Picasso első feleségének, a balerina Olga Koklovának portréi láthatók, aki maga is Coco Chanel ügyfele volt, rajongott újszerű kreációiért, szívesen viselte akkor is, amikor modellt ült férjének.
A spanyol festő és a francia divattervező 1917-ben ismerkedett meg Jean Cocteau költő révén. Ő volt az, aki első közös munkájukra is felkérte őket, amikor 1922-ben színpadra állította Szophoklész Antigoné című drámáját. A díszletet, a maszkokat és a kellékeket Picasso tervezte, a jelmezekért Chanel felelt.
Ezt az együttműködést mutatja be a madridi tárlat harmadik szekciója, arra is kitérve, hogy az elmélyülés a görög drámák világában nyomott hagyott a művészek ezután készült alkotásain is.
1924-ben ismét Jean Cocteau volt az, aki összehozta Picassót és Chanelt egy újabb közös színházi alkotásra. Ezúttal Szergej Gyagilev Kék vonat című balettelőadásán dolgoztak együtt. A Thyssen-Bornemisza Múzeum január 15-ig tartó kiállításának záró szakaszában ennek kulisszái mögé kapnak bepillantást a látogatók.
Fotó forrása: a Thyssen-Bornemisza Múzeum Facebook-oldala
