A fesztivált immár öt éve rendezik meg a nemzetközi irodalom népszerűsítése céljából. Ennek az elgondolásnak szerves része a műfordítás fontosságának hangsúlyozása. A koncepció nem változott, és ez a meghívott vendégek névsorán is látszik.
Szép Eszter szeptember 28-án Zerocalcaréval beszélgetett. A képregénykutatót nagyon érdekelte, az olasz művész hogyan tart egyensúlyt munkáiban az önfeltárulkozás és a privát szféra, a magánmitológia és a tömegek szórakoztatása között. Az olvasó iránti felelősség sem maradhatott ki a képletből – ezzel mindenképp számolnia kell olyasvalakinek, aki nehéz, fájdalmas kérdéseket pedzeget, mint századunk kapitalizmusa, az öngyilkosság, illetve az emberi kapcsolatok kiüresedése.
A képregényekben mindenki ráismerhet önmagára, hiszen rengeteg aha-élménnyel dolgozik az alkotó. Nem csoda, hogy a szervezők már-már féltek, hogy nem lesz elég tolmácsgép. A hallgatóságban a magyarok mellett olaszok is szép számmal voltak, ez nagyban köszönhető a Budapesti Olasz Kultúrintézet közreműködésének.
A tavalyi zenés-képregényes performansz sikere után nem volt kérdés, hogy a programot idén is meg kell ismételni. 28-án tánc, rajz és zene szétválaszthatatlanul összefonódott a különleges együttlét alatt, amelyhez az aláfestést Pátkai Rozina Minka Jelen idő című Petőfi-lemeze szolgáltatta. Ez stílusosan kapcsolódik a nagy magyar költőnek szentelt emlékévhez, hiszen március 15-én jelent meg. Az album anyagát az énekesnő és zenekara más hazai szerzők versfeldogozásaival egészítette ki. Az ily módon abszolút a magyar irodalomra komponált háttérből inspirálódva a fesztiválon részt vevő képregényesek élőben rajzoltak.
Felvidéki Miklós, Benczédi Anna Júlia és Lakatos István mellett Toy_Box és Érsek Laura vs Tóth Lili szintén beszállt az összművészeti projektbe, ahogy a Women Power in Comics Artist in Residence program rezidens alkotói is. A néző-hallgató közönség szemfülesebb tagjai le is csaphattak az elkészült rajzokra.
Ha már Toy_box: a prágai képregényrajzolóval és street art művésszel az élő rajzoláson kívül máshol is találkozhattak az érdeklődők. A kortárs képregény egyik legfontosabb alakjával a Hadik kávéház alapítója, Bosznai Tibor beszélgetett. A népszerű alkotó tematikus palettája rendkívül változatos – hajléktalanokról készít portrékat, cyberpunk képregényt rajzol Ted Hughes angol költő és meseíró (nem mellesleg Sylvia Plath férje és Pilinszky János egyik fordítója) nyomán, mindemellett különleges fénytörésben ragadja meg az emberek személyiségváltozását a közösségi médiában.
Kádár Annamária pszichológus, mesepszichológus napjaink egyik legprovokatívabb – többek között ezért is jelentős – szerzőjével, a dán Janne Tellerrel beszélgetett. Világhírt hozó regényét, a Semmit sok helyen betiltották, máshol pedig kötelező olvasmánnyá tették.
A könyvből a Budapest Bábszínház készített máig telt házzal futó bábelőadást, 2022-ben pedig filmes feldolgozást is kapott Trine Piil Christensen és Seamus McNally rendezésében. A Scolar Kiadón keresztül egyéb Teller-könyvek szintén megjelentek magyarul, melyeknek kiemelt témája az intolerancia, az erőszak és a háború.
Kevés társulat lenne alkalmasabb a rendhagyó előadásairól ismert TÁP Színháznál arra, hogy színpadra vigye az említett írónő egy művét. Ráadásul egy olyan, nehezen dramatizálható műfajú szöveget, mint a Ha háború lenne nálunk című esszét. Vajnai Vilmos rendezéséhez Janne Teller állandó magyar fordítójának, Weyer Szilviának a szövegét használták, amely a kontextust is újragondolta, „magyarosította”.
A PesTexten debütált a Remsey Dávid tervezte Felhők zin, amelyben a fesztivál pályázatának döntős írásai kaptak helyet. Több száz mű született a „felhők/clouds” hívószó alapján. A zsűri szakmai díját Katona Ágota kapta Négyzeteken keresztül látjuk az eget című alkotásáért, míg a közönségszavazás nyertese Lovász Krisztina és a Tandem lett. Az eseményen felolvastak a döntősők, az elhangzó szövegeket Hoppál Basspoetry Mihály zenei improvizációja kísérte.
A fesztivál idén is elérte célját, hiszen nemcsak hogy sikerült néhány napra fókuszba helyeznie hazánkban a világirodalmat, de minden bizonnyal külföldön is jó hírét keltette a magyar kulturális életnek. Így a rendezvénysorozat után joggal ünnepelhetett a szervezőstáb.
Fotók: Csákvári Zsigmond / Kultúra.hu, Bach Máté / Kultúra.hu és Stepmotions
