A légirégészet módszertanából ismert, hogy a régészeti lelőhelyek felfedezésének egyik alapja a talaj megváltozott vízháztartásában keresendő. Ennek jeleit mutatja a talaj, vagy a bele vetett növényzet is. A szántott terepen járva akár kő- és téglatörmeléket, kerámia töredékeket is megfigyelhetünk, a növényzet pedig színében és méretében jelzi a különbségeket a légirégész számára. Leegyszerűsítve a dolgot: ahol sok víz van, ott a növény jobban fejlődik, míg a vízben szegény környezetben csak lassabban növekedhet. Ha túl sokat vizet kapnak a növények - például az érésben lévő gabona -, akár el is feküdhetnek a talajon.
A templomok kis méretük miatt csak igen szerencsés esetben mutatják meg magukat a levegőből. Szinte kizárólag a kalászos növények segítségével láthatjuk alaprajzi képüket, a kutatás azonban nem reménytelen. A Pécsi Légirégészeti Téka gyűjteményén kívül Miklós Zsuzsa (MTA Régészeti Intézet) és Czajlik Zoltán (ELTE) archívumából is több templomos helyet ismerünk. A dalmandi templom törmelékének foltját Bertók Gábor fényképezte először, de alaprajza ekkor még nem mutatkozott. 2007-ben K. Németh András régésszel sikerült azonosítani a lelőhelyet, de alaprajzi képe továbbra sem volt ismert.
A helyszín ismeretében már csak idő és szerencse kérdése volt, hogy kedvező alkalommal megismerjük a templom alaprajzát. 2008 légirégészeti szempontból kedvezően indult, de a május-júniusi kiadós esők sokat rontottak a lehetőségeken. A gabonatáblákon a színkülönbségek eltűntek, a növényzet pedig sok helyen elfeküdt a földön. A légirégész számára legtöbb esetben ez a kutatás eredménytelenségét jelenti. A földön heverő növény sem színében, sem méretében nem nyújthat információt a mélyben rejtőző régészeti lelőhelyről. Nem szabad azonban elfeledkeznünk róla, hogy ahol kevesebb a víz a talajban, ott a lassabban fejlődő növényzet még segíthet is.
2008. június 22-én átrepülés során közelítették meg Dalmand vidékét. A fekvő gabona már messziről jelezte, hogy kicsi az esély. Közelebb érve azonban különleges látvány fogadta a kutatókat: a sárgálló gabonatáblában nagy területen földhöz lapult a növényzet, azonban a terepről ismert azonosító pontokat - elektromos vezeték oszlopai - számlálva megakadt a szemük egy jól ismert formán. A templom négyszögletes hajója és a hozzá kapcsolódó szentély szinte magában állt. A földben rejtőző kőtörmelék elég szárazságot biztosított ahhoz, hogy a növényzet állva maradjon. Állva, de kizárólag a falak felett! A lenyugvó Nap súrlófénye hosszú árnyékokkal emelte ki a földből a rejtőző nyomokat.
A hely történetével kapcsolatban továbbra is sok kérdés maradt. K. Németh András kutatásai alapján még az is valószínűsíthető, hogy a mai Dalmand határában "álló" templom nem az egykori Dalmandhoz tartozott. Az írásos emlékeket az egyre szaporodó, terepről vagy levegőből ismertté vált templomos helyekkel összepárosítani nem egyszerű feladat, de minden újabb adat ehhez nyújt segítséget.
A természet furcsa játékaként egy egyedülálló jelenséggel találkoztak a légirégészek. Rövid időre láthatóvá vált egy történeti emlékünk, melynek létéről csak igen kevesen tudhattak. Napjai meg vannak számlálva, hiszen az első kiadósabb eső, de legkésőbb az aratás újra eltünteti szemünk elől. Addig viszont újra megnyitotta kapuit, körbejárhatjuk, testközelből figyelhetjük meg azon kívül, hogy most már alaprajzát is ismerjük főbb vonalakban.
A templom még 1-2 hétig megtekinthető. Bővebb információt a dalmandi önkormányzat ad. Telefonszámuk: 0674-539006, a polgármester asszonyt vagy a jegyzőt érdemes keresni. A jelenség ritkasága miatt érdemes élni a lehetőséggel!
