Mi a feladata a kortárs alkotónak? Hogy önmagára és az őt körülvevő világra reflektáljon minél őszintébben, pontosabban – fogalmazott a Rózsavölgyi Szalonban tartott díjátadón Pintér Béla, aki 25 éve alapította meg saját társulatát, és azóta harminc előadást írt és állított színpadra.
Kukorelly Endre író, költő laudációjában hangsúlyozta: Pintér Béla színházának a sajátos színészmozgatás a lényege, „korántsem a politikum vagy mi, amire annyian izgulnak.” Pintér Béla válaszában hangsúlyozta, hogy mindig az egyénből indul ki. – Az egyén problémája, drámája vagy drámái önmagukban igen nehezen ábrázolhatóak, talán életszerűtlen is lenne, ha a létezésükből, a valóság rétegeiből kihagynánk a közéletet és a politikát. Azért beszélek mostanság egy kicsit többet erről, mert azon kevesek közé tartozom, akik megengedhetik maguknak, hogy keményebben fogalmazzanak. Nekem nem kell félnem a kenyéradóimtól, mert az évek során akkora közönséget gyűjtöttünk magunk köré, hogy jóformán a jegybevételeinkből megélünk. Egyre apad az állami támogatás, mára a több száz milliós éves költségvetésünknek pusztán töredéke. Néha arra kényszerülünk, hogy adományokat gyűjtsünk a nézőktől, ami elég arcpirító, mert ők befizetik az adóforintjaikat, ám abból igen-igen kevés jut nekünk.
Pintér Béla arról is szólt, hogy egy dráma vagy színházi előadás esetében a személyesség elengedhetetlen. – Ahogyan Karinthy mondta: „Nem mondhatom el senkinek / Elmondom hát mindenkinek”, de ugyanilyen a gyónás gesztusa, vagy dallal szólva „jól esik a bús szívnek, hogyha panaszolhat…”. Nem biztos, hogy ez engem meggyógyít. De az, hogy ezt a színpadon kimondjuk, és a színház ősi, közösségi pillanatában jelen idejűvé válik, az összességében gyógyító, vagy legalábbis a sebet, a problémát feltáró gesztus, ami talán ősidőktől fogva a színház valódi funkciója. Nagyon sok előadásom önéletrajzi ihletettségű. Aki kíváncsi a magánéletemre, a személyes fájdalmaimra, az nézze meg az előadásaimat – olyanok, mint egy nyilvános harakiri.
A Loupe Színházi Társulást Lovas Rozi, Lengyel Tamás, Molnár Áron színészek és a rendező, Horváth János Antal alapították tavaly, idén pedig a Becsapódás című előadásukért elnyerték a Kortárs Magyar Dráma-díj különdíját. A téma húsbavágó: két házaspár együtt tölti az estét, amikor kiderül, hogy a szomszédos országban zajló háború őket is elérte. Dönteniük kell, mihez kezdenek. – Horváth János Antal a bénító háborús helyzetben előremenekült, és olyan kérdéseket tett fel, amelyek mindannyiunkat foglalkoztatnak – fogalmazott méltatásában Peremartoni Krisztina színművész.
– A kislányom aznap született, amikor Oroszország lerohanta Ukrajnát – jegyezte meg Horváth János Antal, a darab író-rendezője. – Kijöttem a szülőszobáról, és a telefonomon – még mielőtt írhattam volna anyukámnak – az a hír fogadott, hogy kitört a háború a szomszédban. A darab megírásakor ezzel a feszültséggel akartam valamit kezdeni. Az én generációm mostanában kezdi el azt a felnőtt életét, amelyben már ő vállal felelősséget saját magáért és másokért. Nagyon egyedül éreztem magam ezzel, és ezt a szorongást akartam feloldani az előadással. Azt akartam, hogy kezdjünk el erről közösen gondolkodni. Hogy a háborúról beszélünk ebben az országban, az hozta magával a politikai kontextust. Ez elkerülhetetlen volt. Személyes élményem, hogy még családtagjaimmal sem tudok beszélni bizonyos politikai kérdésekről.
A Becsapódás a színészekkel közös beszélgetésekből indult el, ahogyan a cím alatti megjegyzés írja: a szöveg a színészek improvizációi alapján és ellenére született. – Azon gondolkodtunk, ki milyen karaktert játszana szívesen. Összesen nyolc alkalommal találkoztunk, közben én irányítottam a történetet, kvázi konfliktusokat generáltam, így született egy csaknem 18 órás hanganyag, amit elkezdtünk leírni Balassa Eszter dramaturggal. Ebből készült el az előadás hetvenoldalas szövegkönyve, amit még a főpróba délutánján is átírtam – fogalmazott.
A Kortárs Magyar Dráma-díjat alapító Kossuth- és Jászai Mari-díjas dramaturg, Radnóti Zsuzsa arról beszélt, hogy nagyon kevés a politikai-társadalmi kérdéseket boncolgató kortárs dráma, és bátorságra vall, ha valaki mégis színpadra meri állítani ezeket a kérdéseket.
Németh Gábor író, a kuratórium tagja megjegyezte: kevés klasszikus értelemben vett kortárs darab születik ma az íróasztalnál, a drámák egyre gyakrabban közösségi módon, a színész improvizációra hagyatkozva jönnek létre, a klasszikus drámaírói pozíció elsikkadni látszik. – Akad olyan magyar színházi bölény, aki már visszavonult a szakmától, és azért nem vállalkozik a tanításra, mert úgy érzi, a fiatalokat nem az érdekli, mi van egy darabban, hanem az, hogy mit tudnak vele csinálni. Ő nem ebben a színházi hagyományban nőtt föl, és ezzel az attitűddel nem is tud mit kezdeni.
Radnóti Zsuzsa, Örkény István özvegye, életművének gondozója Kossuth-díja összegének egy részét fordította erre a célra. Először 2019-ben ítélték oda az elismerést, akkor az Egy piaci nap színpadi szövegéért kapta Mohácsi János, Mohácsi István és Závada Pál, illetve a Megfigyelők című darabjáért Kelemen Kristóf. 2020-ban hárman vehették át az elismerést: Székely Csaba a 10 című drámájért, Schwechtje Mihály Az örökség színpadi szövegéért, valamint Hajdu Szabolcs és Török-Illyés Orsolya az Obiectiva Theodora című hangjátékért. 2021-ben Garaczi László Veszteg című műve és Spiró György Sajnálatos események című drámakötete kapta az elismerést. 2022-ben Márton Lászlónak a Bátor csikó című kötetéért, Barabás Olgának és Sebestyén Abának Bódi Attila Lázadni veletek akartam című regényének színpadra adaptálásáért, Dömötör Andrásnak és Bíró Bencének Térey János Káli holtak című regényének színpadi verziójáért ítélték oda a díjat. Tavaly Székely Csaba Mária országa című drámája nyerte el az elismerést, a Karaffa című drámakötet – tíz alkotó darabjával – pedig különdíjat kapott.
Örkény István szelleme is inspirálta a díjalapítást, az átadót éppen ezért februárban szokták tartani, a Tóték ősbemutatójához, február 24-hez közel eső napon. A kuratórium tagjai: Csizmadia Tibor rendező, Nánay István színházi kritikus, Lőkös Ildikó dramaturg, Németh Gábor író. A kuratórium elnöke az alapító Radnóti Zsuzsa. A Rózsavölgyi Szalon a díjkiosztás megszervezésével, lebonyolításával, kommunikációjával támogatja a Kortárs Magyar Dráma-díjat.
Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu
