Romlott-e a magyaros PISA-szelet?

„Megjöttek a friss PISA-eredmények – szerény a magyar teljesítmény” (Portfolio)
„PISA-felmérés: siralmas lett a magyar diákok teljesítménye” (ATV)
„Újra kiállította a bizonyítványt a magyar iskolákról a PISA-teszt” (Index)
„PISA-felmérés: Magyarországon sikerült javítani az eredményeket” (Világgazdaság)

Nemrég ilyen és ehhez hasonló szalagcímeket olvashattunk a magyar médiában a PISA-mérések kapcsán. Az olvasók többsége feltehetőleg nem lepődött meg, mivel megszokta, hogy körülbelül két évtizede időről időre, pontosabban háromévente a vészharangok kongását hallja, amikor nyilvánosságra hozzák a PISA-felmérés eredményeit.

De mi is ez a misztikus PISA, és tényleg olyan katasztrofális-e a magyar diákok (nem)tudása?

A PISA (Programme for International Student Assessment – Nemzetközi Tanulói Teljesítménymérés Program) az OECD (Organisation for Economic Cooperation and Development − Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) által szervezett nemzetközi felmérés. Az OECD-nek jelenleg 38 tagállama van, alapvetően az úgynevezett fejlett államok, Magyarország 1996 óta tagja. A PISA-mérésekben azonban minden ahhoz csatlakozó ország részt vehet, 2022-ben 82 ország diákjainak teljesítményét mérték. A viszonyítási alap azonban az OECD tagállamainak átlaga, azaz az átlagos, átlag alatti, átlagon felüli teljesítmény a 38 fejlett(ebb) országéhoz képest értendő.

Magára a mérésre háromévente kerül sor három tudásterületen (szövegértés, matematika és természettudomány). A PISA vizsgálat azt hivatott mérni, hogy a 15 éves diákok milyen mértékben képesek felhasználni a tudásukat életszerű helyzetekben. A mintavételkor tehát nem az egyes évfolyamokat veszi alapul, hanem az életkort. A PISA­-vizsgálatok eredményeit aztán különböző háttérváltozókon keresztül elemzik.

Jelen írásban elsősorban a szövegértési eredményekre és azok tanulságaira koncentrálunk, mivel a szövegértés szintje hatással van a többi kompetencia (például matematika, természettudomány, hogy csak a PISA másik két mérési területét említsük) tanulására is.

Az általános vélemény szerint az elmúlt évtizedekben sajnálatos módon jelentősen leromlott a magyar diákok szövegértési teljesítménye. Ezt mind az országos kompetenciamérések, mind az utóbbi néhány PISA-mérés katasztrofálisnak mondott eredménye alátámasztja. De ne kerülgessük tovább a forró kását, mennyi is az annyi?

A legutóbbi, 2022-es eredményünk 473 pont, amely három ponttal alacsonyabb a 2018-asnál, viszont a magyar eredmény nem különbözik szignifikánsan az OECD-átlagtól, amely csak 476 pont volt ezen a mérésen. A magyar diákokhoz hasonlóan átlagos teljesítményt nyújtottak az osztrák, a német, a belga, a portugál, a norvég, a horvát, a lett, a spanyol, a francia, az izraeli, a litván és a szlovén tanulók is. A magyar diákok teljesítményétől, illetve az OECD-átlagtól elmarad az EU tagjai közül Szlovákia, Málta, Görögország, Románia, Ciprus és Bulgária szövegértési teszten nyújtott eredménye. A 2022-es magyar eredmény matematikából (Magyarország: 473 pont, OECD-átlag: 472 pont) és természettudományból (Magyarország: 486, OECD-átlag: 485 pont) sem különbözik szignifikánsan az OECD átlagától.

A 2022-es felmérés szinte minden országban az eredmények romlását mutatta. Ennek az elsődleges, de nem az egyetlen okát a szakemberek a koronavírus-járvány miatti iskolabezárásokban látják. Ebből a szempontból érdekes, hogy az OECD-átlag és a korábban jobban teljesítő (főleg észak-európai) országok eredményei erősebben romlottak, mint a közepes teljesítményű közép-európai országoké, köztük Magyarországé. Szövegértésből például a finn eredmény 30 ponttal (sic!), az átlag 11 ponttal, míg a magyar adat 3 ponttal volt kevesebb az előző méréshez képest.

A megelőző, 2018-as PISA szövegértési mérésben Magyarország 476 pontot szerzett, az OECD-országok átlaga 487 pont volt. Matematikából és természettudományból egyaránt 481 pont volt a magyar diákok átlagteljesítménye. Ez azt jelenti, hogy Magyarország teljesítménye szövegértésből és matematikából épphogy az átlag alatti, természettudományokból pedig átlagos volt.

A PISA-felméréseket 2000 óta készítik el. A magyar eredmények eleinte minimális mértékben javultak (nagyjából a 2009-es mérésig), majd romlani kezdtek. Szövegértésből például 2000-ben 480 pontot, 2009-ben 494 pontot, 2018-ban 476 pontot, 2022-ben pedig 473 pontot értek el. Hasonló a helyzet a másik két kompetenciaterületen is. Matematikából 2006-ban volt a legjobb (491), 2022-ben a legrosszabb (473) az eredményünk. A természettudományok területén szintén a 2006-os mérésen teljesítettek a legjobban a magyar diákok, ekkor 504 pontot szereztek, a mélypont a szövegértéshez hasonlóan 2015 volt (477), ami után sikerült kissé javítani.

Két területen (matematika és szövegértés) a legrosszabb és a legjobb eredmény közötti különbség körülbelül 20 pont, természettudományból pedig 30 pont. Vessük ezt össze a legjobban és a legrosszabbul teljesítő országok pontszámainak különbségével! 2022-ben szövegértésből a legjobb eredményt Szingapúr érte el, a szingapúri diákok 543 pontot szereztek. A leggyengébb eredmény pedig Kambodzsáé volt 329 ponttal. A különbség tehát 214 pont. Persze, sem a szingapúri, sem a kambodzsai eredmény nem releváns, és nem is mentség a magyar oktatás teljesítményére nézve, azt azonban megmutatja, hogy a 20, illetve 30 pontnyi intervallumon belül történő mozgást nem igazán nevezhetjük jelentősnek. Természetesen illik foglalkozni a másfél évtizede inkább romló tendenciával, de katasztrófáról vagy az eredmények zuhanásáról beszélni erős túlzás.

A magyar eredményeket tehát szerintem nem szabad katasztrofálisnak tekintenünk, hiszen azok mindhárom területen az OECD-országok átlagának felelnek meg, Németországhoz és több más régi EU-taghoz hasonlóan. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy hátradőlhetünk, mert nincsen teendőnk.

Fontos megjegyezni, hogy az oktatáspolitikai intézkedések esetleges hatása többéves késleltetéssel jelentkezik. A PISA 15 éves diákok kompetenciáit méri, az olvasási képességekre pedig a legnagyobb mértékben (de nem kizárólagosan) az alsó tagozatnak van befolyása. Az eddigi legrosszabb eredményt 2015-ben produkálták a magyar 15 évesek (470 pont szövegértésből, akkor ez átlag alatti eredmény volt), akik 2006 és 2010 között voltak alsó tagozatosok.

Az OECD néhány mintafeladatot nyilvánosságra szokott hozni. Tanulságos megnézni ezeket a feladatokat. Szövegértésből legutóbb a PISA 2018 kapcsán láthattunk néhány példát. Az egyik feladat szerint egy tanuló előadást tart egy professzor húsvét-szigeteki terepmunkájáról. Az előadásához több forrásból, többféle szövegtípusból kell dolgoznia: a tudós blogjából, a professzor egyik könyvének ismertetőjéből és egy online tudományos folyóirat hírcikkéből. A többi példában is gyakorlati jellegű feladatot megoldaniuk a diákoknak a tejivással, illetve a baromfitenyésztéssel kapcsolatos szövegek alapján.

Az ilyen jellegű feladatok (többféle szöveg felhasználása valamilyen sajátos cél érdekében) életidegennek számítanak a magyar (közép-európai?) oktatási rendszerben. Talán a PISA-felmérések viszonylag rossz eredményeiben az is szerepet játszik, hogy a feladatok inkább a nyugati országok (a régebbi OECD-tagok) oktatási rendszereire vannak szabva. Ennek kicsit ellentmond az a tény, hogy az utóbbi évtizedek mérésein a mindhárom területen kiemelkedő eredményeket elsősorban ázsiai országok érték el (Szingapúr, Japán, Dél-Korea). Emellett a mintafeladatok ötletet is adhatnak, hogyan fejleszthetnénk jobban a diákok szövegértését (és matematikai, valamint természettudományos kompetenciáit).

Egy másik fontos körülmény, amelyre mindenképpen szeretnék rámutatni, hogy az összes mintafeladatban az interneten elérhető, digitális szövegeket kellett használniuk a tanulóknak. Maga a felmérés is számítógépen zajlott, nem papíron töltötték ki a teszteket a résztvevők. Azt gondolhatnánk, hogy a digitális bennszülött tizenévesek, akik napi több órát töltenek internetezéssel, illetve digitális eszközök használatával, biztosan jobban teljesítenek emiatt. Azonban a PISA-mérés és több tanulmány eredményei azt mutatják, hogy akinek gyenge a szövegértése a hagyományos, papíralapú lineáris szövegek esetében, annak éppúgy gyenge a teljesítménye a digitális szövegek esetében is és vice versa.

A három mérési terület trendjeit bemutató grafikonokat szemlélve azonnal szembetűnik, hogy a szövegértés, a matematika és a természettudományos mérések eredményei szinte együtt mozognak. Ennek feltételezhetően az az oka, hogy a kompetenciaterületek kölcsönösen támogatják egymást, különösen a szövegértés szintje befolyásolhatja a többi terület sikerét is. A feladatok mindhárom területen inkább gyakorlati jellegűek, például matematikából sem csak számolni kell, hanem az úgynevezett szöveges feladatok dominálnak. Tehát a szorosan vett matematikai vagy természettudományi feladat elvégzése előtt meg kell érteni a feladat szövegét. Természetesen az általában a matematika felségterületéhez sorolt logikus gondolkodás szintje is befolyásolja a szövegértés és a természettudományos teljesítmény szintjét is.

A szakemberek régen sürgetik a fellépést a PISA-eredmények ürügyén (hiszen ők PISA nélkül is látják a problémákat), a politikusok pedig pártállásuknak megfelelően hol katasztrófának, hol a statisztikai hibahatáron belüli romlásnak (ha romlott az eredmény), hol pedig reménykeltő javulásnak (ha épp javult kicsit) minősítik az aktuális eredményeket. Az előzőekben elmondottakból viszont arra a következtetésre juthatunk, hogy az elmúlt két évtizedben lényegében stagnált a magyar tanulók teljesítménye.

Semmiképpen sem ad okot teljes nyugalomra az, hogy a legutóbbi mérésen a magyar diákok szövegértési (és matematikai, illetve természettudományi) eredménye az OECD-átlagnak felel meg, hiszen az számszerűleg csupán három ponttal magasabb a 2015-ös eddigi legrosszabb eredményünknél. A szövegértés, a valódi olvasni tudás minden tanulásnak az alapja, az írásbeliség (egyre inkább a képernyőn megjelenő formájában) teljesen átszövi a világunkat, a szövegértés alacsony szintje megnehezíti a társadalomban való eligazodást. Az írásbeliség mellett a modern technika és a tudomány eredményei is beépültek mindennapjainkba, ezért a matematikai gondolkodás, illetve a természettudományos műveltség szintén nélkülözhetetlen a mai ember számára. Azért lenne érdemes reálisan látni a PISA-felmérés eredményeit, hogy azokat felhasználva úgy javíthassunk a magyar oktatás teljesítményén és a magyar diákok tudásán, hogy ne pusztán a felméréseken elért pontszámokra lehessünk büszkék, de a magyar tinédzserekből sikeresebb, az életben jobban eligazodó és ezáltal boldogabb felnőttek váljanak.