A ?kacagás királyának? is nevezett Georges Feydeau (1862?1921) sikeres drámaírói pályát futott be, a 19?20. század fordulóján készült bohózataiért a közönség ünnepelte. Felesége révén nem volt anyagi gondja, válása után viszont eltékozolta vagyonát: kártyázott, barátaira és szeretőire szórta el a pénzt. A drámaíró végül szifiliszt kapott, amely megtámadta az idegrendszerét is, így megtébolyodva egy idegszanatóriumban halt meg 1921-ben. Bár az ő története nem lett happy end, Georges Feydeau-t elismert drámaíróként tartják számon, komédiáit a mai napig műsorra tűzik a színházak és feldolgozzák a világ színtársulatai.
Feydeau 1894-ben írta meg a L?Hôtel du libre échange című, humorral és fordulatokkal teli bohózatát, mely az angoloknál ?Free Exchange Hotel? (Ingyenes Csere Hotel), illetve ?Hotel Paradise? (Hotel Paradicsom) címmel jelent meg. A magyar változat már az Egy éj a Paradicsomban humorosan kétértelmű címet kapta, mely előrevetíti a történet vidámságát, szerelmi és párkapcsolati fordulatokban gazdag cselekményét, de közben a fülünkbe is súgja a kérdést:
Vajon szójátékról van szó, vagy a színdarab konkrétan is kapcsolódik a bibliai történethez?
A történetben Zseton úr (Hajduk Károly) és Kujon úr (Seress Zoltán) egymás szomszédságában élnek. Egy nap Kujonné, vagyis Mignon (Eszenyi Enikő) kifakad Zsetonnénak (Gilicze Márta), hogy férjétől már semmilyen gyengédséget nem kap, biztosan már nem szereti. Az egyszerű jellemű Kujon ezt meghallva felháborodik és közli feleségével: akkor keressen mást! Nem kell az asszonynak messzire mennie szeretőjelöltért, Zseton úr ugyanis boldogan csábítja el barátjának kiábrándult feleségét. Az egyik éjszakán ? mikor Zsetonné és Kujon úr nincsenek otthon ? a párocska kiszökik a diszkrétnek és félreesőnek hitt Hotel Paradicsomba, ahol azonban minden megtörténik, aminek nem lenne szabad megtörténnie. A két pórul járt főhős óriási bonyodalomba keveredik a Paradicsomban.
Ez bizony nem egy klasszikus Ádám és Éva-történet, de valahol mégis az. A bibliai történet kérdése, hogy Ádám és Éva ellenáll-e a kísértésnek, vajon beleharap-e Éva az almába. A színdarabé pedig, hogy mi lesz a csalfa páros sorsa, az éjszakájuk kimenetele. Kicsit erőltetett lenne Zsetont Ádámhoz, Mignont pedig Évához hasonlítani, de tény és való, hogy mindkét páros története magában hordozza a bűnbeesés vagy a megváltás végkifejletét, a dilemmát, hogy a szereplők engedjenek-e a csábításnak, cselekedjenek-e vagy sem. A darab ráadásul burkoltan felveti a véletlenszerűség és isteni beavatkozás témakörét is, az emberi döntések és a körülmények kapcsolatát, összefüggését.
A címben szereplő ?paradicsom? szó tehát ? mely az óperzsa pairi-daeza szóból ered, ?körülkerítést? jelentett és a királyi, illetve a nagyúri díszparkokra, vadaskertekre használták ? cinikus felhanggal utal az Édenre és a bűnbeesésre. Ez az idillinek tűnő környezet ugyanis a történet során pokollá, már-már tényleg vadaskertté válik: a szálló megtelik nem kívánatos ismerősökkel, és mindenki fejét vesztve vagy éppen értetlenkedve rohan egyik szobából a másikba, teljesen tönkretéve a titkos légyottot. Mindeközben a Hotel Paradicsom falán neon betűkkel kivilágított ?Hello there? (?Helló ott?) feliratból egy idő után ?Hell here? (?Pokol itt?) lesz.
Az Egy éj a Paradicsomban című színdarabnál helyzetkomikumokra és túlzásokkal tarkított jelenetekre számíthatunk. Az alaphangulaton a színészek csak erősítenek: Eszenyi Enikő a butuska feleség, Hajduk Károly a kissé agyafúrt férj, Kern András a dadogós, jelentéktelen nagybácsi, Szilágyi Csenge a cserfes szobalány, Ember Márk pedig az egyetemről szabadult kocka szerepében. A mérnök-ember hidegségével jellemezhető Kujon, valamint a határozott Zsetonné (Seress Zoltán és Gilicze Márta) karaktere rávilágít arra is, mi visz rá egy nőt és egy férfit a megcsalásra. A színészek játékával tehát véleményem szerint nem volt gond, mindannyian át tudták adni a szerepük sajátosságait. Kern András ráadásul egy üde színfoltja az előadásnak: időről időre megjelenik a színpadon, felfrissíti a történetet és az apró, ám annál mulatságosabb jeleneteivel megnevetteti a közönséget.
A Feydeau-színdarab magyar változatát a lengyel Michal Dočekal rendezte és ötletes megoldásokkal gazdagította a színház világát. Gyakorlatilag felfedte a háttérmunkákat: az ajtót például egy statiszta személyesítette meg kopogtató és nyikorgó hangokkal, az ablak is nagyon mozgékony volt bizonyos jeleneteknél. A Vígszínház több darabját jellemzi, hogy igyekeznek bevonni a közönséget, ez most sem maradt el. Színészek rohannak ki a közönségtérre, másznak át a székeken, kiszólnak a színdarabból és a nézőktől kérnek segítséget.
Az Egy éj a Paradicsomban nem feltétlenül azt adja, amire a címe alapján gondolnánk. A főbb karakterek és a cselekmény nem túl összetett, nincs jellemfejlődés, nincs romantika, de mindez nem is célja. Olykor zavaros, vannak nehezen érthető, nem odaillőnek tűnő részek ? gondolok például a három lányunoka furcsa, énekes-táncos jelenetére ?, ezért úgy gondolom: többet is ki lehetett volna hozni a darabból. Viszont kikapcsolódásra kiválóan alkalmas, könnyed poénokkal és színészi játékkal nevettet meg a történet, amely a sok bohóckodás és izzasztó pillanat után olyan ügyesen megoldott végkifejlettel zárul, amelyre, úgy éreztem, érdemes volt várni.
Révy Orsolya
Fotó: Dömölky Dániel
Az óperzsa után a görögben is megjelent a paradeiszosz szó, Édenkert jelentésében a latin paradisust használták először. A paradicsom mint zöldség/gyümölcs eredete pedig Amerika felfedezéséhez kötődik: az európaiak annyira szépnek találták a Közép- és Dél-Amerikában őshonos növény termését, hogy a tiltott gyümölcs után paradicsomalmának nevezték el. Ez rövidült aztán az idők során paradicsommá.
