A Rapa Nui őslakosok - akik nemrég kiharcolták autonómiájukat Chilétől-, újabban azért küzdenek, hogy megőrizzék kulturális identitásuk maradékát a turizmus áradatában.
A helyi lakosságot képviselő Idősek Tanácsa minél gyorsabban igyekszik megszabadulni a 3600 kilométerre keletre fekvő chilei Valparaiso bürokráciájától. Akár a világörökségi védelem alatt álló ősi bálványokat is képesek mozgósítani: a legenda szerint ugyanis ha a helyiek farkasszemet néznek a bálványokkal, azok akár életre is kelhetnek ().
Az egykori chilei elnök, Patricio Aylwin legutóbb az ország kisebbségeit védő autonómiatervezetet nyújtott be a santiagoi parlamentnek. A tervezet fontos eleme az elvándorlás megakadályozása és a teljes elszakadást is elősegítő autonómia megadása.
A terv kritikusai, például Hanga Roa polgármester szerint azonban a különleges autonómia 115 évvel elkésett. A különállás egy teljesen új helyzettel szembesíti a helyieket: mivel 1888 óta Chile fennhatósága alatt álltak, nem lesz olyan könnyű a saját hatáskörbe vett döntéshozatal az élet minden területén.
Modernizáció és hétköznapi ellenállás
A változás jelei szembeötlőek: az évszázadok óta kopár sziget sárga fűvel benőtt fennsíkjait elkezdték beültetni eukaliptuszfákkal és pálmákkal. Az országutakat az elmúlt harminc évben kikövezték, a szigeten kórház létesült, és a korábbi lepratelep helyén kutatóintézet épült. Még a NASA is talált magának feladatot a szigeten: egy helyi autóút kibővítésével lehetővé tették az űrsiklóik vészleszállását.
A turizmusipar fellendülése az 1994-es, című film bemutatása után kezdődött meg, melyben a múlt törzsi háborúi, a mitikus történelem és a híres szobrok, a Moaik is életre kelnek. A sziget legfőbb bevétele és egyben legnagyobb problémája is ebből fakad: az 1970-es években évente mindössze 700 látogató érkezett, 2004-ben 43000 turista jött, az idei évben 46000 turistát várnak.
Nem csoda, hogy az őslakosok egyre elkeseredettebben féltik egykori örökségüket, s szembeszegülnek a beruházókkal, akik szállodákat, kaszinókat, golfpályát, vagy nemzetközi óriásrepteret akarnak építeni.
A turisták és az üzletemberek után komoly problémát jelent a bevándorló "chileiek inváziója" is. Egy helyi lakos megfogalmazásában egyre növekvő számban érkeznek a szigetre olyanok, "akikben nincs meg a polinéz szellem".
A Rapa Nui kultúra maradékainak újrahasznosítói ma elsősorban a helyi iskolák, ahol évek óta kötelezően tanítják az őslakosok nyelvét (melyet most már a sziget lakosságának több mint a fele beszél). A helyi fiatalok körében szinte kultusza lett a tradicionális frizuráknak, beszédnek és öltözködésnek.
