Politikai propaganda volt a "falloszfa"?

(MTI/ANSA/Reuters) - A Massa Marittima-i falloszfa rejtélyét szinte egyszerre fejtette meg az olasz Stile Arte művészeti folyóirat főszerkesztője, Maurizio Bernardelli Cruz és a leicesteri egyetem itáliai reneszánszkutatója, George Ferzoco - csak éppen ellenkező előjellel. Rájöttek ugyanis, hogy e sajátos "bőségfa" a XIII. századi toszkán politikai belharcoknak, a guelfek és a ghibellinek közötti ellentétnek a jelképe.

Csak míg a brit kutató azt állapította meg, hogy a falloszfa a bőség elpazarlását jelképezi, amely a ghibellinek rossz kormányzásának számlájára írható, valamint az őket felváltó guelfek rendcsinálását, addig Bernardelli kimutatta: a művet éppen egy ghibellin elöljáró (podestá) a császári címer alatt kormányzó Ildibrandino Malcondine da Pisa rendelte meg, hogy saját városi kormányát dicsőítse. A nevezett kormány idején építették meg a város vízellátását biztosító kutat, és e közmunka - Bernardelli véleménye szerint - békét és prosperitást hozott Massa Marittimának.

Arra egyelőre nem adott választ az olasz szakértő, hogy kik azok a nők, akik a fallikus ágak alatt állnak vágyakozva. A brit Ferzoco szerint boszorkányokról van szó, akik a városban élő eretnekekkel (vagyis ghibellinekkel) és mindenféle egyéb perverzekkel szűrik össze a levet. Toszkánában gyakoriak a középkori bőségfák, de a Massa Marittima-i freskó egyedülálló a maga nemében: ágai közt összesen 25 nagy merev hímtag himbálódzik, ráadásul a XIII. századi freskón az egész nyugati művészet egyik legkorábbi boszorkányábrázolása látható.