A korábbi régészeti ásatások jelentős eredményeket hoztak: hatalmas csarnokokat és többemeletes épületeket is feltártak. Az illetékesek most abban reménykednek, hogy az évtizedek óta tartó restaurálások végre újra turistaszenzációvá varázsolják a Rómától alig 25 kilométerre nyugatra található települést.
A második században épült fürdőt és több más restaurált épületet a nemrég megrendezett Európai örökségi napokon mutattak be a nagyközönségnek. A rendezvénysorozathoz csatlakozó országokban a korábban zárva tartó helyszínek nyíltak meg a publikum számára. Angelo Pellegrino, az Ostia Antica területén régészeti munkálatokat vezető szakember szerint a kikötő legjelentősebb emlékei azok a II-III. századi freskók, amelyek egyedülállóak a maguk nemében.
Történelmének csúcspontján, a második század közepén a kikötőváros a Tiberis torkolatánál feküdt, és a városból kifelé, illetve befelé történő kereskedelem legfontosabb központja volt. A torkolatvidék azóta feltöltődött, így Ostia mára több kilométerre a szárazföld belsejében található. A városban található freskók a Pompejiben feltárt alkotások méltó versenytársai lettek: az egyik épületben vörös háttér előtt táncoló alakokat láthatunk, míg a Festett mennyezetek házában a hálószobát díszítik erotikus képek. Flora Panariti, a restaurálás egyik szakembere szerint a képek a kereskedőosztály gazdagságát, illetve a második század politikai és társadalmi prosperálását fejezik ki.
Stella Falzone, a Sapienza Egyetem freskófestészeti szakértője szerint a képek hiteles képet mutatnak a korabeli Rómáról, amely igencsak értékes a régészek és művészettörténészek számára, hiszen abból az évszázadból szinte semmilyen emlékkel nem rendelkezünk. A kor kedvelt színei a vörös és a sárga lehettek - ezt tükrözik a Sárga falak házának díszítései, és Panariti szerint nem meglepő, hogy ma is ezek Róma focicsapatának színei.
Ostia nem követte a kortárs városok pusztulását: míg Róma az évszázadok során saját örökségét élte fel, és Pompejit vulkáni hamu borította be, a kikötőváros területe feledésbe merült, és a XX. századig teljesen érintetlen maradt. A területen először az 1960-as években folytattak ásatásokat, ám igen hamar véget értek, amikor a vezető régész máshol kapott munkát. A terület még ma is igazi kincsesbánya, és igen kevesen ismerik.
Az ókori város nyugati részének házait i.sz. 128 körül, a Hadrianus uralma alatti építkezési láz során emelték. Az új, többemeletes építmények a népesedési problémákat próbálták orvosolni, és bár ma ezekből csak a földszint maradt meg, bizonyítékok vannak az egykor magasba törő épületekre. Ezt állítja Norbert Zimmermann, az ókori freskók egyik szakértője is, aki szerint ha nem lettek volna többemeletes házak, akkor elképzelhetetlen volna, hogy miként éltek annyian a városban.
Az egykori városnak az összes hasonló régészeti helyszínhez hasonló problémákkal kell megküzdenie: állandóan figyelni kell a fosztogatásokra, ugyanis nincs pénz a terület védelmére és állandó felügyeletére sem. A legkomolyabb kihívást azonban a nagyon magas talajvíz jelenti, amely a folyamatos nedvességgel teszi tönkre az egykori falakat. Emellett a területen egyre kevesebb ásatást folytatnak, mert - szintén financiális okokból - nem tudnának mit kezdeni az előkerülő leletekkel.
A négy, most bemutatott épület restaurálása négy évig tartott, és közel százezer euróba került. A munkálatok során a freskókat leemelték a falról és elszállították, hiszen a helyszínen a folyamatos nedvesség rögtön tönkre tette volna azokat. A munkálatok jelenleg is folyamatosan tartanak, amíg van rá anyagi fedezet - mondta el az igazgató.
A tervek szerint az épületeket mostantól csak korlátozott számú turista tekintheti majd meg.
