Az amerikai popkultúra egyik legnagyobb alakja 1928. augusztus 6-án Andrew Warhola néven született Pittsburghben, és 1987. február 22-én hunyt el New Yorkban. Szülei, Ondrej (Andrew) Warhola (1888?1942) és Julia Zavacky (1892?1972) ruszinokhoz tartozó lemkók, 1909-ben házasodtak össze, a magyarországi Mezőlaborcból (szl. Medzilaborce), (ma: Kelet-Szlovákia) vándoroltak ki Amerikába. Két idősebb testvére volt, Paul és John. László Károly egy filminterjúban megemlítette, hogy Warhol édesanyjával magyar-ruszin keveréknyelven beszélt. (Az édesanya sosem tanult meg angolul). Warhol 1934-ben kezdte el az általános iskolát. Tehetséges gyerek volt, de a vitustánc nevű betegség miatt fiatalkorában jó időre ágyhoz volt kötve. 1942-ben apja meghalt. Az utolsó kívánsága az volt, hogy a család megtakarított pénzét Andrew tanulmányaira fordítsák. Kívánsága teljesült, Andy beiratkozott a Carnegie Institute-ba, és arról álmodozott, hogy kereskedelmi művész lesz.
Andrew, miután diplomát szerzett, 1949-ben New Yorkba költözött. Egyik ismerősével, Philip Pearlsteinnel közösen bérelt egy lakást, majd egy kommunában élt. Ez az időszak az absztrakt művészet alkonya volt. Warhola ekkor még csak cipőreklámokat rajzolt, áruházi kirakatokat rendezett, és lapoknak dolgozott. Miután New Yorkba érkezett, nevét Warholáról Andy Warholra változtatta. Egyik barátja így emlékszik az akkori Warholra: ?Noha úgy 19 éves lehetett, fiatalabbnak nézett ki. És olyan félénk volt ? ritkaságszámba ment, ha egyáltalán megszólalt. A kommunában lakó egyik lány annyira dühös lett rá emiatt, hogy hozzávágott egy tojást. Épp a fején találta.? 1950-ben Pearlstein megnősült, Warhol és Philip útjai elváltak. Ezután még sok lakótársa volt, de mikor már állandó lakhelyet talált (1952), anyjáért küldetett és vele lakott majdnem anyja élete végéig. Andy első önálló kiállítása 1952-ben volt az Hugo Gallery-ben. 1957-re elég ismert reklámszakember lett ahhoz, hogy neki adják az Art Directors' Club Medalt. Andy munkássága során tökéletesen elsajátította a mechanikus reprodukció eljárásának fortélyait, és maga is kidolgozott saját technikákat. Az 1950-es évek végén már rendszeresen kiállított.
1960-ban újságokból és képregényekből készített festménysorozatot. E munkái kirakatdekorációként jelentek meg az 57. utcai Bonwit Teller áruházban 1961 áprilisában, de egyetlen nagy múltú galéria sem fogadta be. Warhol az egyik barátja tanácsára elkészítette első dollárbankókat és Campbell-féle leveskonzerveket ábrázoló festményeit. Majd Marilyn Monroe eredeti fényképek alapján alkotott portréi következtek. A Campbell-féle leveskonzerveket 1962-ben állították ki Los Angelesben, ősszel pedig a New York-i Stable Galériában nyílt nagy sikerű tárlata. A Keleti 47. utcában The Factory (Gyár) néven új műtermet nyitott, és barátai segítségével már tömegesen állította elő selyemszitanyomatos képeit. Műterme megtelt transzvesztitákkal, homoszexuálisokkal, az underground élet domináns egyéniségeivel. Ez a Gyár fénykora: "Ezüstgyárnak" nevezték, mert a fal alufóliával volt borítva. Ez volt Warhol "2. Gyára".
1963-ban filmezni kezdett. Legtöbb filmje az unalomról szólt. Warhol így nyilatkozott a mozgóképeiről: ?Én szeretem az unalmas dolgokat. Az is szórakoztat, ha csak ülök, és kifelé bámulok az ablakon. Csak idő kérdése. Mindig lehet látni embereket, akik folyton az ablakból bámészkodnak. És ha nem az ablakból mozizom, akkor egy üzletben ülök, és onnan figyelem az utcát. A film számomra nem más, mint az időtöltés egyik módja.?
1968 júniusában Andy Warholra rálőtt egy labilis idegzetű fiatal nő, aki Warhol Biciklisfiú című filmjében szerepelt. Az elkövető Valerie Solanas (egyesek szerint a Solanis betűzés a helyes változat, ám Valerie halálozási okmányain Solanas néven szerepel) volt, a S.C.U.M. (Society for Cutting up Men) alapítója ? és egyetlen tagja ? aki a tette után pár órával feladta magát a rendőrségen. Warhol életveszélyes állapotba került, az orvosok 50% esélyt adtak neki a túlélésre, de szerencséjére felépült. Warholra jellemző, hogy később mutogatta sérülése nyomait. Továbbra is rengeteget dolgozott. Lelkesen járt társasági összejövetelekre, amelyekről halála után megjelent naplójában - melyet Pat Hackett állított össze ?, is beszámolt. Egyik fő jövedelemforrása egy német üzletember által folyamatosan rendelt portrésorozat volt.
1981-ben szerepelt a londoni Royal Academy által Új szellemiség a festészetben címmel megrendezett kiállításon. Közös tárlata nyílt Le Roi Neimannel és a fiatal graffitifestővel, Jean Michel Basquiattal. Mikor először találkoztak Warhol elfutott, félt a feketéktől, de később jó barátságban lettek. Warhol 59 évesen halt meg egy epehólyagműtét utáni komplikációban a New York-i közkórházban. Rettentően félt a kórházaktól, egyik ismerőse elmondása alapján, ha meglátott egy kórházat előfordult, hogy átment a másik oldalra. A Keresztelő Szent János Katolikus Temetőben van eltemetve a Bethel Parkban, Pittsburghtől délre. A temetésén többek közt Yoko Ono is beszédet mondott.
