Biztos ismerjük az érzést, amikor egy buliban vagy egy koncerten meghallunk egy új számot vagy előadót, és teljesen a rabjává válunk: a dallamtól, a hangzástól libabőrösek leszünk, pillangók repkednek a gyomrunkban, és már a hazaérkezéskor kutatni kezdjük a kedvencet a szövegtöredékek alapján. Nos, hasonló élményben volt részünk kolléganőmmel Petruska András november 21-ei koncertjén az Opus Jazz Clubban. És igen, már szólnak is a fülemben a számai, az egyiket dúdolom is.
A Hovatovább című koncertsorozaton Petruska különböző zenei stílusokban adja elő számait. Ahogy megfogalmazta: e koncertek a játékról, az önfeledt zenélésről, a határok feszegetéséről, az útkeresésről szólnak. A mostanin a jazz és a népzene kapták a főszerepet: először Oláh Dezső Junior Prima-díjas jazz-zongorista kísérte az énekest, a szünet után viszont állandó partnerével, Temesvári Bence hegedűssel tért vissza. A jazz-zongorista improvizációival, illetve a gitár és a hegedű kíséretében megszólaló Petruska-számok hol a mélabús, hol az elgondolkodtató, hol a komiszan virtuóz jazz, hol a népzene örömteli, katartikus hangulatát hozták el a közönségnek. ?Számomra a jazz az intelligencia, a népzene az érzelem? ? mondta Petruska a Kultúra.hu-nak adott korábbi interjújában, melyben a turnéjáról kérdeztük.
Bár több őrületes bravúrt ki lehetne emelni az estéből, számomra a Petruska-koncert sava-borsát az énekes kiváló hangja és fülbemászó zenéje mellett a dalszövegek adták. Több kritikára hajlamos egyéntől hallottam már azt, hogy a magyar nyelv nem alkalmas az éneklésre, nehéz rá dalszöveget írni (bezzeg az angol!). Valamennyire igazat kell adnunk ezeknek a kritikusoknak: a mai ? különösen a magyar pop- ? zenénkben rengeteg az olyan szám, amely a klisékre, az unalomig ismételt szókapcsolatokra épül, ráadásul tele vannak igénytelen, értelmetlen, magyartalan mondatokkal, fogalomzavarokkal. Petruska András viszont erősen rácáfol erre a kijelentésre és jelenségre, zenéje és dalszövegei ugyanis a magyar zeneipar üdítő meglepetései voltak a számomra. Nézzük csak meg például a Kapunyitó lemezről a Miről beszélnek? című szám elejét:
Az ajtó mögül hallgatom, Mit beszélnek? Mit beszélnek?
Ami átszűrődik a kulcslyukon
Mi lehet a téma, nem érthetem
De hallani vélem az én nevem
Szófoszlányok, zajok, fények,
De mégsem vehető ki a lényeg
Mit súgdosnak? Az érdekel,
De még a kilincset sem érem el
Ugrom, visszaesek megint,
Sajnos a sámlikám sem segít.
? Túl kicsi még ? azaz én ?, azért se
Mondjuk el, nehogy félreértse ?
Mi lehet az, aminek köze van hozzám?
Mi az, ami mégse tartozik én rám?
Mi az, ami olyan fontos éppen?
Hallom, mégsem értem
Mi ez a súgdolózó játéka a szélnek?
Mit beszélnek? Mit remélnek?
Talán, hogy titkok között boldogabban élnek.
Mit beszélnek?
A szavak összefüggenek, történetté válnak, van ritmusuk és gondolati hátterük (nem is akármilyen). A dallam és a tartalom kiválóan összecseng, nemcsak szolgálja egyik a másikat, hanem kiegészítik, támogatják egymást. Az eredmény pedig nem más, mint egy értelmes, jó csengésű, szépen megírt dal, amely ritka kincsnek számít a mai világban. Szóval Babarci Bulcsú dalszövegíró és Petruska András zeneszerző kiváló párost alkotnak, csak így tovább.
Petruska mindkét albumát elhozta a koncertre, melyek számait tehát hol jazzesítve, hol folkosítva adta elő. A legelső, 2014-ben megjelent, Metropolita című lemezről eljátszotta az Újbuda-központ, a Fővám tér, a Keleti pályaudvar és a Móricz Zsigmond körtér című dalokat, valamint több számot is a legújabb, 2016-os Kapunyitó című lemezéről: a Travelling Suitcase, a Mit beszélnek?, a Miért pont én?, a Ten Years és az Ajtón túl című dalait, illetve a cinikus, szándékosan klisékre építő szerelmes számát, az I Picture Yout. Ezeket és a többi dalt az énekes honlapján is meg lehet hallgatni.
Ám az élő koncert mindent visz.
Ahogy a zenészek a szemünk előtt adják át magukat a zenének, ahogy egymásra hangolódnak, majd egyszerre elengedik a gyeplőt és elkezdenek őrülten improvizálni ? nos, ez csak élő koncerten lehetséges, ettől lesz izgalmas, ez adja a zenélés és a koncert igazi élményét. Hiszen azok az improvizációk, amelyeket ezen az estén Oláh Dezső jazz-zongorista előadott, csak az élő koncert sajátjai. És Petruska számai is jobban átélhetőek így, mintha mp3-ban hallgatnánk őket.
A jazz volt egyébként az első zenei stílus, amely Amerikából indult útjára a 20. század elején, a legfontosabb jellemzője pedig az improvizáció volt és az is a mai napig. Az 1920-as évekre az egész világon elterjedt, és több zenei stílusra is hatással volt. Így még inkább igazat adhatunk Petruska társának, Temesvári Bencének, aki úgy mutatta be az énekest a koncert végén, mint azt, ?aki bebizonyította: a pop igazából jazz!?
Petruska András A DAL 2016 felfedezettje, ahol a Trouble In My Mind című dalával lépett fel, a Szent Gellért tér című számához készült videóklipje pedig korábban döntős lett a Magyar Klipszemle Legjobb rendezés kategóriájában. Négy éve zenél Temesvári Bence hegedűssel, két albuma van. Legközelebb itthon december 1-jén, az Advent Budapesten elnevezésű téli fesztiválon lép fel, ahol az ismert dalok mellett új karácsonyi szerzemények is felcsendülnek.
Révy Orsolya
Fotók: DodoFoto
