Ötödik évébe lépett a Füstös Bálint, Törőcsik Kristóf és Lábas Viki alapította Margaret Island zenekar. Akusztikus folkpop zenéjükkel rövid idő alatt nagy népszerűségre tettek szert, a rádiós toplisták élére kerültek, évente több mint száz koncertet adnak, három albumot adtak ki.
A zenekar születésnapját február 13-án első hangversenytermi koncertjükkel ünneplik a Müpában. Az esten egy kamarazenekarral kiegészülve a korábbi, ismert dalokból és a legfrissebb, szeptemberben megjelent szerzeményeikből hallhatunk válogatást. Ennek kapcsán beszélgettünk Füstös Bálinttal, a zenekar szólógitárosával, egyik alapító tagjával.
Ilyen sikerről álmodtál öt évvel ezelőtt?
Nem gondoltam volna, hogy ennyi minden történik majd velünk. Legmerészebb álmainkban sem mertük volna elképzelni, hogy öt év alatt ennyi helyre eljutunk, és ilyen sokan fogják velünk együtt énekelni a dalainkat. Ez nagyon jó érzés, és arra sarkall, hogy még keményebben dolgozunk.
Minek tulajdonítod, hogy eljutottatok idáig?
Azt szoktam mondani: mindent meg kell tenni azért, hogy később már csak a szerencsén múljon. Az első perctől kezdve nagyon sokat dolgoztunk, és tudatosan építettük fel a zenekart. Ez tényleg szerelemprojektnek indult, és a mai napig az. Mindig próbáltuk megragadni az adódó lehetőségeket, és igyekeztünk úgy élni velük, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki belőlük. De szerencse nélkül nem jutottunk volna idáig.
Hogyan alakult ki a stílusotok? Első zenekaroddal, a Battery Banddel egészen másfajta zenét játszottatok.
Kristóffal már a gimnázium óta együtt zenélünk, sok a közös pont a zenei ízlésünkben. Azóta is kísérletezünk, az ízlésünk állandóan formálódik. Szép lassan kialakult, mi az, amit a legjobban szeretünk. A Battery Band és a Margaret Island közötti időszakban sokakkal zenéltem, például Puskás Petiékkel a Biebersben, így megtapasztalhattam, miben érzem jól magam.
Amikor Vikivel elkezdtünk hármasban zenélni, vele is megvolt a közös pont zeneileg, értékrendben és gondolkodásban is. A stílusunk folyamatosan változik. Csak olyan dalokat játszunk, amelyeket mindhárman szeretünk. A harmadik lemezen hallható is, hogy sokféle stílusba belekóstolunk, mégis egységes tud maradni a zenénk.
Miért választottátok a Margaret Island angol nevet?
Úgy gondolom, illik a zenekarhoz ez a név. Ahogy Budapesten a városi sürgés-forgás közepette akad egy kis zöld terület, a Margitsziget, talán a mi zenénk is sokaknak jelenthet valamiféle megnyugvást. Azért angol a nevünk, mert angolul kezdtünk el zenélni, az első két dalunk angolul jelent meg.
Bródy János biztatására kezdtük magyarul írni a dalainkat, az első szöveget meg is írta nekünk, ez volt a Nem voltál jó. Azonnal éreztük, hogy egész másképp hatnak így a dalok. Magyarul nehezebb kitárulkozni; a közönség azonnal ért, megmutatod magad, ami nagyon intim dolog. Részben talán ez volt az oka, hogy először angolul próbálkoztunk. Emellett vannak olyan terveink is, hogy a környező országokban is fellépjünk. Szeretnénk újabb kihívásokat, és talán egy kis változatosságot is.
Korábban a Zeneakadémiára készültél. Gondolsz arra, hogy mi lett volna, ha felvesznek?
Gimnazistaként Gyémánt Bálintnál tanultam jazzgitározni, neki nagyon sokat köszönhetek. Ő volt a mentorom, ő készített fel a Zeneakadémiára is. Nem vettek fel, amit akkor kudarcként éltem meg, de utólag már nem bánom.
Másfelé sodort az élet, és végül marketinget tanultam. Ezt most is tudom hasznosítani, és szeretek is foglalkozni vele. Persze jó lett volna még három-négy év, hogy intenzíven fejlesszem a gitártudásomat. A tanulás és a kíváncsiság viszont továbbra is része az életemnek. Kristóffal sokat foglalkozunk mostanában a zene produceri részével, vagyis azzal, hogyan áll össze egy dal. Egyre több számot mi demózunk fel saját magunknak. Ez komplex feladat, és fontos szerepet játszik benne, hogy mindketten tanultunk zenélni.
Szoktál még kedvtelésből zenélni, gyakorolni, vagy erre már nem marad időd?
Persze hogy szoktam! Szerintem az a legfontosabb, hogy ez megmaradjon: hogy akár a színpadon is „csak úgy” zenéljünk. Nagyon szeretem, amikor Danival és Kristóffal estefelé lemegyünk a próbatermünkbe, és jamelünk. Azok a legjobb pillanatok: közönség nélkül, csak mi játszunk. Olyankor éljük át leginkább az improvizáció és a zenélés örömét. A koncertjeinken is igyekszünk megtalálni az efféle pillanatokat. Lehet, hogy egy dalt századszorra játszunk el, az improvizációtól mégis friss tud maradni. Nálunk a zenekari felállásban is van egyfajta szabadság; fontos az az energia, amit a koncerteken hoz a csapat. Ez nehezen visszaadható például egy stúdióban, mert egy koncerten összeadódnak az energiáink.
Kristóf két dalban is énekel. Te is fogsz egyszer énekelni?
Lassan már két éve vokálozunk. A lemezen az Útravaló című dalban felváltva énekelünk Vikivel, ez nagy lépés volt számomra. Szeretnék énektanárhoz járni, fejleszteni magam ezen a téren is.
Hogyan jutott időd a koncertek mellett az egyetemre? Bejártál egyáltalán az órákra?
Ami érdekelt, arra különösen, de nem én voltam az a diák, aki a legtöbbet ült az órákon. Viszont jó szemléletet adott az egyetem. Én kezelem a zenekar közösségi média felületeit, és jó érzés, hogy van rálátásom arra, hogyan működik a szakma. Furcsa ezt kimondani, de a zenekar bizonyos értelemben egy „termék”.
A szakdolgozatomat a hazai zenekarok marketingtevékenységéről írtam, úgyhogy ez témába vágott. Érdekes például, hogy a zenekar növekedésével egyre nagyobb lesz a körülötte dolgozó csapat is. Már ott tartunk, hogy hatan vagyunk a színpadon, és még egyszer ennyi tagja van a stábnak. Ezen kívül van koncertszervezőnk és menedzserünk, a kiadóban pedig valaki a sajtóval foglalkozik, másvalaki a könyveléssel. A kiadó vezetője a nagyobb projekteknél segít a tárgyalásokon. Hálásak vagyunk, hogy ilyen jó csapat vesz körül bennünket. Nagy felelősség, mert már nem csak zenélgetünk bele a nagyvilágba, hanem tizenöt ember megélhetéséért is felelősek vagyunk.
Mit terveztek az elkövetkező öt évre?
Sok színpadon játszottunk már, sokfelé jártunk. Szeretnénk megőrizni a zenekar frissességét, ezért új lehetőségeket keresünk. A Müpa-beli koncert is ilyen. Kamarazenekarral kiegészülve, a dalainkat áthangszerelve lépünk színpadra. Így teret kaphatnak olyan számok is, amelyeket fesztiválokon ritkán játszunk. Ez izgalmas kihívás. Ráadásul ültetett helyszínen még nem volt koncertünk.
Szeretünk olyan helyszíneken zenélni, ahol ritkán rendeznek koncertet. Kétszer is felléptünk már a szigligeti várban. Idén nyárra is tervezünk pár hasonlót. Ötödik éve járjuk az országot, klubról klubra, fesztiválról fesztiválra. Fontos, hogy mindig találjunk új kihívásokat, mert csak így maradhat meg a produkcióink frissessége.
Mire vagy a legbüszkébb?
Sok mindent mondhatnék, de nem lenne jó, ha kiragadnék valamit. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy ezzel foglalkozhatom. Amikor tudatosult bennem, hogy elmondhatom magamról: zenével foglalkozom, az hihetetlen érzés volt. Nagyon szerencsésnek érzem magam.
A Margaret Island fontosabb díjai: Az év zenei felfedezettje: Füstös Bálint (2014), Hangfoglaló Magyarország, Fődíj (2014), Fonogram Díj: Az év felfedezettje (2016), Junior Artisjus-díj (2018)
Nyitókép: Füstös Bálint. Fotók: Hegyi Júlia Lily
