Porból fénybe - ANDRÁSSY ÚT - SÉTAKÖNYV

Egyéb

"Veszett fiákerek, őrjöngő omnibuszok" - idézi a kötet bevezetője az első budapesti útikönyv szerzőjét, Hevesi Lajost, aki nem kímélte az olvasókat az érzékletes kifejezésektől, lefestvén a környék "nagyvárosi" állapotát. A Sugár, majd Andrássy út valóban rangot, méltóságot adott Budapestnek, modernizálta a közlekedését - a kontinens első földalatti vasútját annak köszönhetjük, hogy a város vezetői úgy döntöttek, nem csúfíthatják sínek a gyönyörű utat -, ösztönözte az ingatlanpiacot, építészeti remekműveket hozott és ide fókuszálta a kultúra számos intézményét.

 
A kiadó választása tökéletes volt, hiszen a világörökséggé lett Andrássy út Budapest történetének esszenciáját jelenti. A kötet kicsi, szép, jól használható, tele jobbnál jobb archív és mai fotóanyaggal - utóbbiakért Surányi J. Andrást illeti köszönet -, Saly Noémi bevezetője pazar stílusban avatja be az olvasót a pesti gangos bérház főzelékszagú mindennapjaiba és a gyárosok, arisztokraták századfordulós palotaépítési lázába, borongós félmondatokkal utalva a szocializmus alatt történt rombolásokra. Majd megkezdődik a séta, lazán, kellemesen, házról házra, néha elcsalinkázva a keresztutcák felé, és feltárul az építkezések, stílusok, építtető és ott lakó családok, jeles figurák élete, története.
 
Mindez jól működne, ha egyetlen szerzővel sétálnánk, az ő szemével kutathatnánk végig az Andrássy út és a közvetlen környék jelesebb házait, a szerkesztők jóvoltából összesen negyvenet. De nem így van: tíz szerző között kell megosztani a figyelmet, tízféle megközelítésben kapjuk a témát. A Saxlehner-palotáról részletes építészeti leírást kapunk, az Andrássy út 6. kapcsán viszont az itt szobát bérlő József Attila nyomorúságos napjain kell elmélkednünk. Az Epreskert, a régi Zeneakadémia, a régi Műcsarnok felidézi a szakmai egyesületek működését, bepillantunk az egykori művészetoktatás szcénáiba, beköszönünk Liszt Ferenc szolgálati lakásába - majd a következő ház leírásában korrekt életrajzot kapunk az itt született Arthur Koestlerről, ami szintén jól jön, de nehéz a stílus- és témaváltásokat lapról lapra szorosan követni.
 
Mindazonáltal a kötet sok örömöt ad mindenkinek, aki kézbe veszi. Értékes szelete a magyar polgárság történetének, a város históriájának, leheletnyi gúnnyal a mai állapotokra: sok szócikk a paloták, kávéházak, kulturális intézmények bemutatását így zárja: jelenleg bank működik itt. És persze felbecsülhetetlen útmutató a mai városatyáknak arról, hogyan kell gondolkodni értékekről és lehetőségekről.