Megismerjük az utat, amelyen Csángóföldről, a zárt paraszti világból elindult, költővé vált, és megtapasztaljuk, hogy milyen hűségesen őrzi öröklött kincseit azóta is. Aztán bepillantunk velencei és agárdi mindennapjaiba, együtt kertészkedünk, majd sétálunk vele a Velencei-tó partján, és megértjük, mit jelent a hétköznapokból a költészethez elrugaszkodni, amikor ezt mondja:
„Az ember kilép egy fiktív világba, ami elviselhetővé teszi a mulandóságot meg a mindennapoknak a hiábavalóságát. Mert tulajdonképpen kézzelfogható visszaigazolása van az életnek, hiszen gyerekeket nevel az ember, munkákat készít el, de ez valahogy mégis a természet szintje. Mint hogyha ezek után kezdődne valami, ami engem érdekelne.”
Nyitókép: PKÜ/Onda Róbert
