Portrék által leleplezett Petőfi-imázs
?Minden generációnak megvan a maga Petőfi-képe, és a kötet újszerűsége éppen fiatal alkotója nézőpontjából ered? ? jegyezte meg Róka Enikő, művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa a kiadvány bemutatóján. Róka Enikő további erényként említette, hogy a könyv egyszerre tud szakmai és populáris lenni, azaz a nem hozzáértő olvasót is elszórakoztatják, lekötik az alapos forráselemzésre épülő szövegek. Adrovitz Anna, a kiadvány összeállítója a képek elemzése során a hiteles portré kérdésének problematikáját is folyamatosan érinti: ?Miközben ikonográfiailag ered a nyomába bizonyos képeknek és azok hitelességének, saját személyes Petőfi-képe is felsejlik a sorok mögül: a szakállas és nem szakállas portrék külön választásával például a Krisztus-képekre utaló szakrális asszociációkat hoz elő? ? fejtette ki Róka Enikő.
Vaderna Gábor irodalomtörténész, az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet XVIII-XIX. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének oktatója érdekes anekdotát idézett fel a Petőfi-sztereotípiák kapcsán. A ?90-es évek elején az egyetem újsága, a Sárkányfű óvodás gyerekeket kért meg, hogy rajzolják le a költőt. A gyerekek képei között szerepelt sárkányokkal harcoló és lépcsőn szavaló Petőfi is, a rajzoknak azonban egy közös pontja volt: a nemzet költője bajuszt viselt
.
Az irodalomtörténész ennek kapcsán felhívta a figyelmet a költői életmű által legitimált képek túlsúlyára: azaz a versei alapján kirajzolódó Petőfi-kép ábrázolására a valódi ember helyett, amely más művészek esetében is megfigyelhető. Vaderna Gábor Berzsenyi és Kazinczy történetét hozta példaként: előbbi ugyanis amikor elküldte saját portréját a nyelvújítás atyjának, az hosszú levélben válaszolva lelkendezett, hogy végre láthatja Berzsenyit, akit bizony sokkal soványabb és fessebb embernek képzelt. Berzsenyi pedig szívére vette a kedves szavakba burkolt kritikát, és Bécsbe utazott, hogy ott költőhöz méltó testalkattal ábrázoltassa magát.
A Petőfi képmások közül az ELTE oktatója kiemelte Orlai Petrich Soma képeit, amelyek szintén az irodalmi fikciókra alapulva készültek el. Orlai poéta-unokatestvére portréit az éppen aktuális ?imázshoz? igazította, így például a bárdköltő korszakban alkotott képein megfigyelhető az arccsontok előreugrása, mint a határozottság kifejezője. ?A szabadságharcot követően, Petőfi eltűnése után aztán mind nagyobb hangsúly helyeződött a hétköznapi Petőfi megjelenítésére. Orlai olyan helyszíneken, jelentekben ábrázolta az elveszett költőt, ahol csak szűk ismerettségi köre láthatta őt? ? mondta el Vaderna Gábor.
A kötetet, amely a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával született meg, Androvitz Anna, művészettörténész állította össze és Kalla Zsuzsa, a Petőfi Iroldalmi Múzeum kurátora szerkesztette.