A Korinthoszi-öböl délnyugati partján fekvő Helike nagyjából 2600 évvel ezelőtt pusztult el, amikor egy földrengés és cunami sújtotta a régiót. A helyszínen végzett korábbi ásatások során egy időszámítás előtt 710 és 700 közé datált boltíves templomot találtak, amelynek téglaoltára időszámítás előtt 760 és 750 közé tehető. A legutóbbi feltárásokon két épület maradványait és vallási tárgyakat hoztak felszínre.
Az első épülethez, amely a 8. századból származik, préselt földpadló és három szakaszban épült fal tartozik, utóbbi akár 20 méter magasra is emelkedhetett. A második, a 7. vagy 6. századból származó épület egy templom alakú kőalapzatra épült. Belsejében az archaikus korból (időszámítás előtt 800–479) származó kerámiát, valamint agyagfigurákat, egy agyagszárnyat és egy bronz kígyófejet tártak fel.
A két épülettől keletre talált további leletek megerősítik, hogy a teret már időszámítás előtt 850-ben vallási célokra használták. Az itt felfedezett tárgyak között felajánlások voltak, köztük agyag- és bronzfigurák, agyag szekérkerekek, bronzcsatok és -csapok, vasfegyverek és egy ritka arany nyaklánc.
A csapat arra is talált bizonyítékot, hogy kecskéket, juhokat és sertéseket áldoztak fel, valamint szőlőmaradványok is előkerültek. A régészek úgy vélik, hogy a szentélyt Poszeidónnak, a tengerek istenének állították, ami nem meglepő egy olyan területen, ahol gyakoriak voltak az árvizek. A helyi közösség nem költözött el, ehelyett minden áradás után helyreállították az épületeket.
Nyitókép (illusztráció): Walter Crane: Neptunusz lovai (1892, részlet)
