(jó, jó, jó?)
Jó volt, amikor egy álló hétig ugráltunk a nagybőgőbe, az első, a tíz évvel ezelőtti fesztiválon, amikor még nem volt verseny. Éjjel-nappal tartott a vigasság, rengeteg volt az ismerős, az ember csak ámult, hogyan tud ennyi csók elcsattanni tíz méteren belül a pécsi Király utcán, vagy hogy milyen sok Kossuth-díjas fér el egy vendéglői teraszon...
De mindent egybevetve, mégis hiányzott némileg a szakmai versengés, hiszen a Poszt születésével megszűnt az addig létező színházi találkozó.
Úgyhogy az is jó volt, amikor lett verseny, meg versenyprogram, meg szakmai zsűri.
Más kérdés, hogy olyan meg úgysincs, hogy a válogató, vagy a zsűri véleményével mindenki egyetértsen, pláne üdvözölje, szóval az állandó vitákkal kapcsolatban, hogy kik és hányan válogassanak, én teljességgel szkeptikus vagyok. Mindig lesz, akinek tetszeni fog a válogatás, akárhányan válogassák is, és mindig lesz, akinek nem ? míg világ a világ.
Aztán az is jó volt, amikor a Dramaturg Céh Pécsre költöztette Nyílt Fórum elnevezésű, legfontosabb rendezvényét. Olyan széles nyilvánosság ismerte meg a Céh nevét és a Nyílt Fórum intézményét, mint előtte soha. Lett felolvasó-színház, meg műhelybemutató, meg kiállítás, meg minden.
Mint gyakorta, most is járt veszteséggel a nyereség. A Fórum résztvevőinek koncentráltabb együttléte, valódi dramaturg-műhely jellege, elmélyültebb munkája csorbult, éppen mert szélesebb nyilvánosság megszólításán kezdtünk fáradozni, és mert mindannyiunkat el-elcsábít a fesztiválélet.
Aztán jó volt a Dante, mert végül úgyis mindenki ott kötött ki, mert mindig történt valami, és elviselték, hogy ott ülünk hajnalig.
És aztán most nincs Dante, de van Kultúrkert és Kultúrpláza, és ez is-az is jó, és arra gyanakszom, hogy talán rajtunk, akik ott voltunk rogyásig, hogy rajtunk is múlt, hogy egy-egy hely milyen lett?
Jó, hogy már januárban tudja az ember, mit csinál majd júniusban, hogy ismeri a kocsmákat és ismerik a kocsmákban, hogy tudom, mennyibe kerül a taxi a Tettyére, hol legjobb a Király utcában a szűzérme, hogy mikor kell nagyobbat lépni a Jókai téren, ha nem akarom, hogy vizes legyen a lábam.
Jó volt, amikor még minden új volt a Poszton, és? és most talán még jobb, hogy minden ismerős.
Radnai Annamária
dramaturg
dramaturg
