Pécs.
Pályám elején itt voltam színésznő. Itt ismertem meg gyermekeim édesapját, aztán az élet elvitt a színházból és pár évvel később a színháztól is. De Pécs megvárt.
2001-ben visszatértem, nem mint színésznő, hanem mint sajtófőnök. Ugyanaz elölről. Mégis, itthon voltam. A büfében ott volt és van Klárika, a fodrász, Zsuzsi, az öltöztető, Csiga, a díszítő, a nézőtéren Irénke, a nézőtéri felügyelő. Szeretem ezt az állandóságot. Úgy érzem, haza jövök, hogy én is közéjük tartozom.
A tíz év alatt voltam itt várandósan, nagy hassal, voltam kisgyerekkel, akit még szoptattam, voltam szerelmes, voltam elhagyott. Nagykorú életem jelentős állomásainak szemtanúja Pécs. Rengeteg munka, átvirrasztott, beszélgetéssel töltött éjszaka, nevetés, vita, és színház, színház minden mennyiségben.
Feltölt és kikapcsol, erőt és energiát ad a tíz nap, kikacsintás a mindennapi életem rutinjából. Ünnep a lelkemnek. Ha Budapest az élettársam, akkor Pécs a szeretőm.
Spilák Klára színművész,
a POSZT sajtófőnöke
