Egy színházi ember számára általában kétféle POSZT létezik. A jó POSZT, amire meghívták valamelyik előadását, és a rossz POSZT, amin a válogató olyan döbbenetes szakmai felkészületlenségről tett tanúbizonyságot, hogy nem válogatta be egyetlen munkáját sem. Én azonban kivétel vagyok, örömmel megyek akkor is, ha nincs darabom a versenyprogramban (mint pl. most). Nem azért, mintha kivételesen nagyvonalú lennék, vagy felül tudnék emelkedni a szakmai hiúságomon (nyilván nem), csupán azért, mert a POSZT alatt van a születésnapom. És a bátyámnak is. Évek alatt rítussá vált, hogy június 8.-án vagy 9.-én este beülünk Csabival kettesben a Korhelybe, köpködjük a padlóra a mogyoróhéjat (azt ott szabad, ez a hely specialitása), és borongunk az idő múlásán. Mert ezt így valahogy könnyebb elviselni. Pécsen, a nyár elején a tömény hárs- és akácillatban, színházat nézve, zenét hallgatva, jó rozékkal.
