Néhány pszichológus szerint az erőszakot génjeinkben hordozzuk, míg mások úgy tartják, hogy a tanulás során "szívjuk" magunkba. Heeb?ll-Holm a kettő közé helyezi a középkor erőszak-percepcióját. "A bűnügyi statisztikákból és bocsánatkérő levelekből a történészek arra következtettek, hogy a középkor nem volt véresebb a mai koroknál, de persze más volt az erőszak megítélése" ? így a kutató.
A középkori embernek szinte ugyanazok a félelmei voltak, mint a ma élőknek, például ugyanúgy elutasították az erőszak alkalmazását. Néhány kulturális sajátosság miatt az emberek azonban rákényszerültek arra, hogy erőszakhoz folyamodjanak, még ha az gyilkossággal is végződött. "Ha a család egyik tagjának becsületén foltot ejtettek, azt meg kellett torolni, s adott esetben megölni a támadót" ? fejtette ki Heeb?ll-Holm, aki szerint ez arra vezethető vissza, hogy a hatóságok túl gyengék voltak ahhoz, hogy biztosítsák a rendet és a jogot.
A kutató szerint a lovagoknál poszttraumatikus stressz szindróma (posttraumatic stress disorder, PTSD) is felléphetett. Erre az egyik 14. században született könyv utal, amelyben korának leghíresebb lovagja, Geoffroi de Charny arra figyelmezteti bajtársait, hogy mire kell ügyelniük, ha gyilkosságot követnek el. A szerző felsorolja a lovagokra leselkedő legnagyobb veszélyeket (rossz alvás, éhség), s arra inti őket, hogy ezt csak akkor tudják elkerülni, ha nem egyéni célokért küzdenek.
