?Ha a legkisebbek még nem énekelnek, nem táncolnak közösen, nem mesélnek, nem dobják vissza a labdát, nem válaszolnak a kérdésekre, mégis mivel töltik az idejüket a színházban?" ? teszi fel a kérdést Nocák János rendező, a téma szakértője. Válasza: figyelnek!
Az első három életév során értelmi, érzelmi és mozgásfejlődés szempontjából óriási változások zajlanak le, az e korosztályba tartozó gyerekek minden szempontból külömbözőek. Sokkal inkább, mint a 3 évesnél idősebb korcsoportok, akiknek a hagyományos gyerekszínházi produkciók készülnek. Csecsemőknek színházat csinálni tehát igencsak nagy kihívás, de nem lehetetlen. Mivel ők még nem tudnak hosszabb történetet követni, figyelmüket a cselekvések kötik le, ezért számukra nem a mese, hanem cselekvések füzére jelenti a színházi előadást. Ezért a művész színházi eszközökből új világot teremt, az előadások témája pedig maga a világ.
A soproni Pöttömszínház Körhinta című darabja a fonalak világába hívja a gyerekeket H. Nagy Katalin rendező így beszél az előadásról: ?A fonal ? amiből sapka, sál, pulóver készül ?, itt más dimenzióba kerülve tárgyanimáció segítségével mutatja meg másik arcát. S mindez ötvöződik a körhinta forgásából adódó szürreális világ megteremtésével. Az előadás akusztikus alapját a zenegépek hangzóanyaga és a kisgyermekek beszéd előtti hangjai adják.?
?Összefonjuk, gombolyítjuk,
megkötjük és kibogozzuk.
Forog-pörög mint a rokka.
Vajon mi ez? Egy körhinta?
Furcsa világ, fonalország,
járjuk együtt országútját!?
Az előadásról további részletek itt.
