Az 1205 és 1235 között uralkodó II. András alakja máig megosztja a kutatókat és a történelem iránt érdeklődőket. Az Aranybullát kiadó, számos reformot bevezető uralkodó keresztes hadjáratot vezetett a Szentföldre, életének épített, maradandó emlékeit azonban ma már nehezen lehet fellelni, sőt sírjának helye is ismeretlen.
Néhány éve azonban magyar régészek és történészek a király nyomába eredtek. „2011-ben, a szíriai Margatban merült fel az ötlet, hogy ha már ásatásokat végzünk a II. András által meglátogatott keresztes lovagvárakban, érdemes lenne megkeresni a király sírját is” – mondta Major Balázs régész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézetének vezetője.
A szakemberek azzal számoltak, hogy II. Andrást második felesége, Jolánta mellé temethették. A források szerint Jolánta sírja a ciszterci rend egyik legfontosabb magyarországi központjában, Egresen volt. A település ma is létezik, a magyar–román határ közelében, a Maros romániai oldalán fekszik – az egykori monostornak azonban nyoma sem volt akkor, amikor a régészcsapat először járt Egresen.
A szakemberek a radarfelvételek alapján szinte azonnal rátaláltak az egykori építmény helyére. A monostort a tatárok feldúlták, és bár a templomot később kibővítették és átalakították, az idők során teljesen elpusztult. Az a két síremlék is a rombolás áldozatául esett, amelynek alapjaira az egykori bazilika központi helyén bukkantak rá a régészek. Elhelyezkedésük alapján valószínűsítik, hogy ezeken feküdhetett az a két kőszarkofág, amelybe a királyi párt temették. Feltártak olyan vörösmárvány faragványokat is, amelyekről feltételezhető, hogy a királyi síremlékekhez tartozhattak.
Az ásatást – amely az Árpád-ház Program keretében valósult meg – a Jolánta Kulturális Egyesület koordinálta, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézete a temesvári Bánsági Nemzeti Múzeum régészeti osztályával működött együtt, Daniela Tănase és Major Balázs régészek vezetésével.
Nyitókép forrása: Az elveszett király
