A profizmus bajjal jár - SHAKIRA

Pedig egész jól indult az este: biztató jelnek vettük, hogy az Arénában az utóbbi évek gigantomániájához szokott szemünket meglehetősen kicsi (igaz, a közönség közé nyúló) színpad várta, és mindössze három ?szimpla? kivetítő, meg néhány lámpa alkotta a ?díszletet?.  Arra gondoltunk, na igen, aki maga írja dalait, nyolcéves kora óta énekel és táncol, besöpört megszámlálhatatlan mennyiségű díjat és dalaival mindenféle rekordokat döntött meg, az nem a külsőségekkel akar minket elkápráztatni, nála első a zene!

 

Aztán némileg csalódnunk kellett. Először azért, mert bármennyire profi is Shakira és csapata, valamiért még nem jöttek rá, hogy egy teljesen stílusidegen DJ majd? háromnegyed órás szerepeltetése nem tesz jót a közönség hangulatának, legfeljebb a szép számban megjelenő tiniket elkísérő apukákat és anyukákat dühíti fel még jobban, hogy ennyi pénzért még ezt a tuc-tuc borzalmat is végig kell hallgatniuk. S mintha ez nem lett volna elég, a DJ levonulása után jó ideig nem történt semmi. Úgy negyed tíz körül, amikor már vagy húsz perce kihalt volt a színpad, akadt, aki már a késő esti BKV-menetrendet böngészte szuperokos mobilján, újabb tíz perc múlva pedig a sajtó akkreditációt kapott fotósai kínjukban azokat a rajongókat kezdték fotózni, akik a széksorok között felállva tánccal igyekeztek Shakirát kezdésre bírni. 

Hogy táncuknak köszönhetően-e, nem tudni, de fél tízkor végre kinyílt a küzdőtér egyik színpad közeli kijárata, és egy rózsaszín habcsókra emlékeztető ruhakölteményben megjelent Shakira, majd testőrök gyűrűjében, a rajongókkal pacsizva felsétált a színpadra. 

 

Aztán máris kezdődött a show, amely azért bőven tartogatott látványelemeket. Rögtön az elején Shakira előkapott egy legyezőfátylat, többször átöltözött, ha a dal úgy kívánta, mint a Gypsy esetében, akkor cigányos-spanyolosra vette a figurát, ha az arabos hangzású Ojos Asi került sorra, akkor hastáncruhát kapott magára a kivetítő mögött. Közben persze végigtáncolta az egész koncertet, hol rúdtáncot lejtett a mikrofonállvánnyal, hol ?szimplán? hastáncos tudását kamatoztatta a színpadon ? pontosan tisztában van vele, mekkora hangsúlyt adhat egy-egy dallamnak, ütemnek egy jól eltalált csípő- vagy mellkas-mozdulat.

 

S közben persze, ha figyeltünk, az is kiderült, hogy valóban jó zenész és énekes: hol szájharmonikán, hol gitáron játszott egy-egy dalban, és a hangi adottságai felől sem maradhattak kétségek, a legtekervényesebb mozdulat közben is képes volt erőteljesen, magával ragadóan énekelni. És mindeközben még végig mosolygott is. Nyilván valamivel könnyebb volt úgy, hogy egyes pályatársnőivel ellentétben otthon hagyta a nyaktörő magas sarkú csizmákat, a koncert nagy részében mezítláb volt. Bizonyított hétfős zenekara és vokalistája is, ha kellett, rockosra vették a figurát, ha kellett, flamencósra, és éppolyan jól szólt a Nothing Else Matters-feldolgozás a színpadon, mint a legnagyobb Shakira-slágerek a Whenever, Whereevertől a La Torturán, a She Wolfon át a legújabbakig, mint a Loca.

 

Az énekesnőnek az egyébként végig éneklő, tapsoló, táncoló közönségre is volt gondja. Mindjárt a koncert elején felhívott öt fiatal lányt a színpadra, hogy rögtönzött hastáncórát tartson nekik, és időről időre kommunikált a rajongókkal. Igaz, azzal valószínűleg nem járt nagyon a kedvükben, hogy alig egy és negyed óra után elköszönt az Ojos Asi-ra tomboló közönségtől. Aztán visszatért, és a ráadásban a Hips Don?t Lie mellett szerepelt a tavalyi foci vb-dal, a Waka waka is, amely húsz szerencsés rajongónak megismételhetetlen élményt nyújtott: ők nyerték meg ugyanis itthon a Shakira-táncversenyt, így ők táncolhatták el az énekesnővel a fináléban a világszerte ismert koreográfiát ? ezúttal Afrikáért.

 

A nyolc-kilencezres tömegben kifelé araszolgatva végül is úgy döntöttünk, megbocsátunk Shakirának azért, hogy ilyen rövidre sikerült az este. Egyrészt amiatt, mert alapítványa segítségével tizenöt éve dolgozik azért, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek világszerte iskolába járhassanak: erre hívta fel a figyelmet a Waka waka előtt egy rövid összeállítás, amelyben gyerekek mondták el, mik szeretnének lenni ? akadt, aki elnök, más tanár vagy rocksztár, de olyan is akadt, aki azt mondta: önmagam.

 

A megbocsátás másik oka, hogy hála a technikának, otthon bármikor megnézhetjük Shakira a mai esténél sokkal emlékezetesebb unplugged-koncertjét.