A hangverseny az Ah! perfido kezdetű koncertáriával kezdődik. Beethoven huszonhat évesen komponálta a több szakaszból álló, helyenként bravúros áriát, amelyet Szakács Ildikó, a Magyar Állami Operaház szopránénekese szólaltat meg.
A következő mű, amelyet a közönség hallhat, a IV. (B-dúr) szimfónia, amit Schumann csak ?két északi óriás között álló görögös, karcsú leányzónak? hívott. Az egyes tételek a fény és az árnyék, a dallam és a ritmus, illetve a kemény akkordok küzdelmének kettősségére épülnek.
Az előadás második felében Beethoven formabontó szerzeménye, a Karfantázia csendül fel Ránki Fülöp zongoraművész és a Nemzeti Énekkar közreműködésével. Beethoven az 1808-as szerzői estje bravúros zárószámának szánta ezt a művet. A darab utolsó szakaszának zenei anyagát az 1794-95-ben komponált Viszontszerelemnek (Gegenliebe, WoO 118) az Örömóda dallamával rokonítható témája uralja. Ezért és a formai hasonlóság miatt a Karfantáziát szokás Kis Kilencediknek is hívni.
