A fotózás a megjelenésekor olyan technikai nóvumnak számított, amelyet a társadalmi igény hívott életre. A század első felében a dagerrotípia, míg második felében a nedves kollódiumos fényképezési eljárás volt a jellemző. Érdekes időutazásra hív bennünket a tárlat, amelyben a dagerrotípiás eljáráshoz hasonló módszerekkel készült felvételeket láthatunk.
A két különböző időszak közös alapját az teremti meg, hogy a kortárs művészek egyre többet kísérleteznek archaikus technikákkal, cianotípiákat és fotogramokat gyártanak, illetve 19. századi témákat értelmeznek újra. Mivel modern anyagokkal dolgoznak, és a korabeli témák kortárs variációit hozzák létre, ezek az innovatív alkotások sokszor igen távol esnek az eredetiektől. Napjaink alkotói olyan technikákkal kísérleteznek, amelyek elképzelhetetlenek voltak a 19. században. A kiállított kortárs művészek munkáját a kísérletezés, az interdiszciplinaritás és a hibrid műfajok sokasága jellemzi.
A kiállításon Flesch Bálint fotóművész tart tárlatvezetést március elsején, 18 órától A technika hagymaszerűségei ? Történeti rétegek a felszín alatt címmel. Flesch Bálint 1962 óta foglalkozik fotózással, érdeklődése fokozatosan fordult a fotótechnikatörténet, megelőző-fotóműtárgyvédelem irányába, 2010-ben Balogh Rudolf-díjat kapott. 1986 óta szabadúszóként dolgozik. A tárlat a Mai Manó Házban tekinthető meg március 17-ig.
