Az I. világháború ideje alatt Magyarországon hivatásos szimfonikus zenekarként a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara működött, így az együttes küldetésként éli meg, hogy korábbi tagjaikért is muzsikáljanak, akiket akkor frontszolgálatra hívtak, és sosem térhettek haza. Az együttes művészei, szlovén, olasz, osztrák és magyar színészek, táncosok és énekesek közreműködésével tisztelegnek az isonzói csaták áldozatai előtt, ezzel mintegy saját halottaikat is meggyászolva.
Avgust Ipavec szlovén zeneszerző A zöld smaragd színei ? elfelejtett szenvedés című szimfonikus költeménye az isonzói csaták borzalmait zenésíti meg. A mű minden szenvedő nemzethez szól: a darab egyes részeiben a szlovén nyelven kívül olasz, német, magyar és orosz nyelven is felhangoznak prózai részletek a korabeli katonák leveleiből ? így válik személyessé a többszázezer katona tragédiája. A darab kilencven tagú szimfonikus zenekar és további százötven szereplő ? tánckarok és kórus ? közreműködésével, szcenírozott formában kerül előadásra. A zene közben költemények hangzanak el színészek előadásában, többek között Simon Gregorčič szlovén költőnek a közelgő háború szörnyűségeit drámai hangon előrevetítő, 1879-ben írott Soča (az Isonzo folyó szlovén neve) című költeménye.
Előadók: Dr. Henrik Neubauer (rendező, koreográfus), Marjan Grdadolnik (karmester), Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, vegyeskar, magyar népzenei együttes, a ljubljanai balettiskola növendékei, drežnicai gyerekek, katonák ? a boveci 1313 társulat tagjai, szlovén, olasz, osztrák és magyar színészek.
