A koncert első felében Lou Harrison rövid, ám annál többet játszott, sűrű szövetű 1939-es fuvolaversenyében a hangszer minden adottságát kihasználja: gyakran kapnak szerepet a fuvola legmagasabb hangjai. Harrisont lenyűgözte az amerikai indiánok zenéje; sokat komponált gamelánegyütteseknek, aminek nyoma most elhangzó, 1959-ben írt hegedűversenyében is fellelhető. A hangverseny a francia André Jolivet koncertszvitjével folytatódik, darabjában a fuvola úgy szólal meg, mintha egy ritka madár izgatott énekét hallgatnánk az őserdő kellős közepén.
A koncert második felében a magyar közönség először hallhatja a minimálzene első mestere, Steve Reich 2005-ös kompozícióját. A szerzőre jellemző repetitív darabban a négy vibrafon ezüstös hangja három vonósnégyessel kapaszkodik össze, csillogásukat bőgőszerűen ellenpontozza a háttérből a két zongora. Az est karmester: Rácz Zoltán, fuvolán közreműködik: Jóföldi Anett, hegedűn közreműködik: Kádár István.
