Liszt egyik leggyakrabban játszott szimfonikus költeményével, a Les Préludes-del kezdődik a hangverseny. A kompozíció genezise egészen 1844-ig vezethető vissza. Az első hallásra furcsának tűnő címet (Előjátékok) Alphonse de Lamartine (1790-1869) Költői elmélkedések című munkája ihlette. A mű előszavát Liszt Ferenc írta: ?Mi más is életünk, mint előjátékok szakadatlan sorozata ahhoz az ismeretlen dallamhoz, amelynek első ünnepélyes hangját a halál csendíti meg?" (Részlet az előszóból.) A darabot 1854. február 23-án maga a zeneszerző mutatta be a weimari udvari színházban, és azonnal a hangversenytermek repertoárdarabjává vált.
A koncert utolsó műsorszáma igazi különlegesség. Liszt Joseph Autran 19. századi francia költő négy verse alapján alkotta meg A négy elem című kompozícióját ? ennek zenekari változata hangzik fel a hangversenyen. Eckhardt Mária a mű zongorás változatát rekonstruálta ? ennek alapján készítette el Gémesi Géza zeneszerző-karmester a darab új partitúráját. A hangversenyen Hamar Zsolt vezényel.
