A brácsa (más néven mélyhegedű, viola) hangterjedelme a látványosan magas és mély regiszterek közt helyezkedik el. Mintha elveszne a zenekari vonósok sűrűjében, de nélküle egyik zenemű sem teljes.
Az este során Bachtól a kortársakig ívelő zenei utazást járhatunk végig, Máté Győző rövid szöveges kommentárjaival. Az izgalmas válogatásban szerepelnek majd kifejezetten brácsára írt művek és más hangszerre, sőt zenekarra komponált darabok átiratai is, sok meglepetéssel.
Bach Ciacconája eredetileg szólóhegedűre íródott, a dallam azonban most ? egy japán szerző átiratában ? négy brácsa közt oszlik majd meg úgy, mintha egyetlen hangszer szólna. Telemann G-dúr concertója, amelyet szólóbrácsára és zenekarra írt a szerző, ezúttal (Fajd Gergő közreműködésével) öt brácsán szólal meg oly módon, hogy a brácsaszóló eredeti formájában marad, míg a zenekari részt négy violára írták át.
Händel, Csajkovszkij, Fitzenhagen, Massenet, Fauré művei mellett elhangzik a XX. század eleji Párizs bohém művészvilágában élt Erik Satie Jack in the box (Krampusz a dobozban) című műve egy amerikai szerző átiratában. Elhangzanak majd Christian Lowry és York Bowen kimondottan brácsakvartettre írt művei is. A fináléban Bartók hegedűduóiból is hallhatunk hármat, természetesen átiratban, amelyet a világhírű William Primrose brácsaművész készített.
