A kötetben olyan írások szerepelnek, amelyeket az a felismerés köt össze, hogy a nemzet spirituális kategória is, sőt, spiritualitás nélkül nem is létezne. A spiritualizálás igénye sok esetben ösztönöz a nemzeti történelem esztétizálására. Hajlunk arra, hogy szebbnek, jobbnak vagy éppen szomorúbbnak lássuk múltunkat, mint azt egy higgadt elemzés kimutatná, s éppen azért tesszük ezt, mert érzelmeket vetítünk a történetbe.
A hat tanulmány nemzeti érzésvilágunkkal átitatott témákat elemez, melyek mindegyike történelmünk egy-egy időszakához, vonulatához kötődik. Nem a teljes magyar múltról, hanem a ránk jellemző nemzeti történelmi gondolkodásmódról van szó. Gerő András arra tesz kísérletet, hogy racionális és igazolható okfejtés mentén értelmezze azt, ami sokkal inkább a nemzeti képzelet, mintsem a bizonyítható tények világához kötődik.
