A projekt
A Beyond Front@/Bridging New Territories elnevezésű projekt Horvátország, Ausztria, Nagy-Britannia, Magyarország és Szlovénia kortárs táncszervezeteinek valamint társult partnereinek (Portugália, Görögország, Olaszország, Szerbia és Szlovákia) együttműködése. Célja, hogy elsősorban Közép-Kelet-Európában élő fiatal táncosok illetve tánchoz kapcsolódó, más művészeti ágakban dolgozó alkotókat hosszabb-rövidebb ideig tartó projektek erejéig összekösse, számukra nemzetközi téren bemutatkozási lehetőséget és munkát biztosítson, valamint lehetővé tegye későbbi munkakapcsolatok kialakítását. A több éves munka 2013-ban hozta meg igazán gyümölcsét, a tavaly augusztusban a szlovéniai Muraszombaton megrendezett 8. Front@ Kortárstánc Fesztiválon két saját, Beyond Front@ alkotást is lehetett látni, melyek magyar résztvevőit a Pro Progressione szervezet küldte. Az egyik, a portugál Vânia Gala munkája, a Cooling Down Signs (A beletörődés tünetei), melyet 2014 januárjában a hazai közönség is láthatott a Bakelitben, a másik a Magyarországon most első és egyetlen alkalommal megtekinthető In reference to the Robbers Cave (Rabló-barlang) Robert Clark alkotása.
A darab
A Beyond Front@ alkotások ötödik darabja, az In Refernece to the Robber?s Cave (Rabló-barlang) a muraszombati fesztiválra készült el. A "Rablóbarlang" cím egy, az ötvenes évek Amerikájában (az oklahomai Robber?s Cave State Parkban ? innen az elnevezés) elvégzett szociálpszichológiai kísérletet jelöl, mely a csoportok közötti konfliktusok kialakulását vizsgálta.
?Robert Clark koreográfust a kísérletnek az együttműködésre koncentráló elemei láthatólag sokkal jobban izgatták, mint a versenyhelyzetet teremtő, versengésre késztető szakasza: az előadás egy nagy, közösségteremtő kísérlet. A szürke különböző árnyalatait viselő, feltűnően eltérő testalkatú és habitusú táncosok 35 percen át tartó feladata az, hogy együttműködjenek, hogy egy csoportot alkotva mozogjanak. A táncosok keveset szerepelnek egyedül, párhuzamosan végeznek mozgássorokat, melyek olykor lelassulnak, finommá válnak, máskor gyorsak és kemények. Az egymásra helyezett, a megvilágított négyzet egyik vagy másik oldala közelében felépülő koreografikus elemek időnként, a véletlenszerűség érzetét keltve összekapcsolódnak, ilyenkor az együttmozgás biztonságával, otthonosságával megnyugtató pillanatokat csempésznek a sokféleség monotóniájába.? (Sándor Zita)
Robert Clark a munkáról
A darabalkotás folyamata egy éve tart, melynek során a projektben résztvevő 5 táncos egymást vendégül látva töltött el egy-egy hetet egymás hazájában. Ezekben a hetekben együtt éltek, táncoltak, improvizáltak és tartottak előadásokat, Megosztották egymással gondolataikat, értékrendjüket, közegüket és esztétikájukat.
Keressük a közös nevezőt, amin elindulva egy közös cél megvalósítására törekszünk, olyan módon, hogy közben nem vesszen el a táncosok személyisége, önazonossága.
A készülő darab a globalizáció közvetlen következménye, de nem politikai szempontból kívántunk rá reflektálni. Hiszen mi is részesei vagyunk: termékei és haszonélvezői egyben. Ez a munka tisztán táncelőadás, mely improvizációra, ismétlésre és a közös vagy éppen eltérő emlékezetre épül. Témánk az otthonkeresés, egy olyan otthoné, amit a kommunikáció, a magunkkal és másokkal folytatott dialógus kínálhat.?
Az alkotóról
Robert Clark ismert előadóművész és koreográfus, aki Európa szerte számos társulattal és koreográfussal dolgozott közös projektben, mint Cie soit / Hans van der Broek, Sasha Waltz & Guests, Charles Linehan, Vincent Táncszínház Cie Felix Ruckert. A Dél-Kelet londoni Greenwich Dance tánciskola rezidens művésze, a Dance4 munkatársa.
Előadók
Celia Hickey, Elisabeth Barker, Kaja Janjić, Zvonimir Kvesić, Ivanov Gábor
Fénytervező: Bánki Gabi
Koreográfus: Robert Clark
