Az arizonai egyetem által kiadott könyv első fejezetei Mexikóba, Guatemalába és Belizébe kalauzolják az olvasót, innen származik ugyanis a "rágógumifa" (zapotilla), amelyből a "chicle" nevű rágógumit készítik. Matthews szerint a legtöbb ilyen fa Quintana Roo mexikói államban található, ezzel magyarázza, hogy a maják is művelték. "Amikor lehántják egy rágógumifa kérgét, vagy pedig rovarok támadják meg, a fa egy olyan tejszerű anyagot termel, amely védőköpenyt von a kéreg fölé" - magyarázza a kutató. Ezt a szagtalan nedvet ismerik spanyolul "chicle"-ként, amit Latin-Amerikai nagy részén a rágógumi szinonimájaként használnak.
A kutató Bernardino de Sahagún XVI. századi spanyol ferences szerzetes krónikáin keresztül mutatja be, hogy egyes prekolumbiánus rágógumizási szokások olyanok voltak, amelyek modern társadalmi szabályoknak is megfeleltek. "Az azték társadalomban csak hajadonok és kisgyerekek rághatták nyilvánosan a chiclét" - állapította meg a szerző, aki szerint a korlátozás részben annak is köszönhető, hogy a rágógumi hangja, amelyet Sahagún a kasztanyettáéhez hasonlított, egyike volt azoknak a dolgoknak, amelyek az azték prostituáltakat jellemezték.
"Ha férjezett vagy özvegy asszony nyilvánosan rágógumizott, prostituáltnak tartották, ha pedig egy férfi tette ezt, homoszexuálisnak tekintették" - tette hozzá Matthews. E negatív bélyeggel ellenére a chiclét sok mindenre használták a régi korokban, például rituális célokra, füstölő készítésére, de ragasztó és védőréteg gyártására is.
Az amerikai tudós a modern rágógumi születését az 1870-es évekre datálja, amikor Thomas Adams amerikai gyáros a chiclével próbálta helyettesíteni a drága kaucsukot. Erőfeszítése azonban sikertelen volt és Matthews szerint Adams már-már kész volt feladni a vállalkozást, amikor meglátott egy kislányt egy gyógyszertárban rágni való parafingumit vásárolni. Adamsnak akkor jutott eszébe, hogy a chicle-rágás régi szokás a mexikói bennszülött lakosság körében és megváltoztatta tervének irányát. Adams 1859-ben kezdett el fiaival dolgozni és megalkották az első modern, chicle-alapú rágógumit.
Az új rágógumi különösen a második világháború idején vált nagyon népszerűvé. Olyannyira, hogy a chicle-ipar nem tudott lépést tartani a kereslettel és az amerikai vállalatok szintetikus anyagokkal kezdték el gyártani a rágógumit. Matthews könyve elmeséli a chicle történetét, annak növénytani jellemzőit, és egy iparág fejlődését, amely fénykorában az amerikai ifjúság jelképévé vált. Kutatja továbbá a chicle és az Egyesült Államokbeli népi kultúra kapcsolatait, valamint a Yucatán-félszigeti rágógumizó (chiclero) modelljét is.
