Irodalom, népzene, jazz keveredik a Babcsán Projekt különös, színes zenéjében. A zenekarban kihez mi áll közelebb ezekből?
A formáció tagjai közül Bolyki Sára és Dénes Ábel aktívan foglalkozik jazz zenével is a népzene mellett, de valamennyiünknek van klasszikus zenei előképzettsége is. Varga Kornél ír zenét játszott régebben, ahol kiemelten fontos a feszes tempó és a ritmikusság. Clemente Gábor az ütőhangszereknél kitűnően szolgáltat stabil alapot. Számomra a közös zenei nyelv beszélése mellett, fontos az emberi tényező. Úgy érzem hasonlóképpen áramlanak az energiák a színpadon vagy éppenséggel a próbán, ez mindenkit beindít és pörget.
Én drámatagozatos suliba jártam, ahol közel kerültem a színházhoz, az irodalomhoz. Azóta fontos nekem, hogy az a fajta atmoszféra, amelyet egy színházi darab megteremt, valamilyen formában létrejöjjön koncerten is. Ezt nagy fokú koncentráltsággal, egymásra figyeléssel és intenzív jelenléttel lehet elérni, ehhez azonban az kell, hogy mindenki 100%-osan higgyen abban, amit éppen csinál, vagy a kollégája csinál a színpadon. Ez közhelyesnek tűnik, de sok ellenpéldát látni.
A zenéjükön erősen érezhető a balkáni népzenék hatása.
Nagyon szeretem a balkáni zenét, ahogy a csapatban mindenki. Más formációkban játszom is már jó pár éve színpadon és táncházakban is. A Babcsán Projekt zenei anyagát valóban nagy mértékben meghatározza, de rengeteg magyar népzenei hatás is érezhető. Ezek nem különválaszthatók, egyszerre vannak jelen.
Saját szövegekkel is dolgoznak, vagy csak feldolgozásokkal?
Egyelőre csak egy olyan dalunk van, amelyhez saját szöveget írtunk. Kavargott egy dallam a fejemben és sehogy sem találtam hozzá szöveget, úgyhogy íródott egy, ez lett a Hűvös estén.
Ha a tagokat nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy átfedések, összefonódások vannak más együttesekkel, főleg a Zűrös Bandával, a Babrával. Hogyan lehetne hozzájuk képest definiálni a Babcsán Projekt zenéjét?
Varga Kornéllal a Zűrösben zenélünk együtt. Szeretünk együtt alkotni, improvizálni, a legújabb Zűrös-lemez nagy részét is így raktuk össze. A Babra zenekar tagjaként már körülbelül nyolc éve játszom tamburazenét brácsatamburán, amin a kezdetekben véletlenül kezdem tanulni, de mára nagyon megszerettem.
Az említett zenekarokhoz képest nem tudom definiálni és őszintén szólva nem is akarom, de nagyon jó a kérdés. Nyilván teljesen más módon kötődöm a Babcsán Projekt zenéjéhez, ahol egy-egy melódia már 15 éve ott motoszkál a fejemben. Élvezem, hogy a zenei elképzeléseimet ilyen kiváló zenészekkel és barátokkal vihetem színpadra. Számomra a legfontosabb a pulzálás. Ha elvesztegetjük azt az időt, amit a színpadon töltünk, semmi értelme az egésznek. Hiába gyakorlunk, hiába fejtjük meg a haverokkal a nagy kérdéseket egy sör mellett, ott és akkor kell őszintén jelen lenni és a lehető legönazonosabban és legintenzívebben sugározni az energiákat.
Az Urániabeli koncertre mit ígérnek?
Azt, hogy megtesszük, ami tőlünk telik. Az alapcsapat öt tagból áll, de az Urániában tizenhárom fővel állunk színpadra és olyan pillanat is lesz, hogy szinte mindenki egyszerre fog zenélni. A Uránia nagyterme rendkívül szép, és mikor megkaptuk a felkérést, elhatároztuk, hogy összehozzuk ezt a nagyobb felállást. Arab lant (Buzás Attila), tekerőlant (Németh András), hegedű (Vizeli Máté), háromszólamú vokál (Varga Veronika, Sasvári Borbála), doholla, aludu, konga (Gyulai Csaba), sok minden izgalmas dolog lesz.
És három szaxofon.
Igen. Vendégünk lesz Bede Péter, aki népzenei, világzenei és jazz körökből ismert, számos formációban zenél, a Fanfara Complexában, a saját zenekarában például együtt is játszunk. Deáky Márton a másik vendégszaxofonos, akivel szintén van egy közös formációnk, a Times New Román. Három szaxi bizony nagyot tud szólni….
Végül, mivel egy moziban lépnek fel, szeretnék rákérdezni a filmszínészi karrierjére, hisz ön több filmben is játszott korábban, például az Apaföld címűben. Tervez folytatást ezen a területen?
Elsős középiskolás voltam, amikor bekerültem Nagy Viktor Oszkár nagyjátékfilmjébe. Nagy élmény volt. Volt még egy szerepem: Rajhona Ádámmal a Hajónapló sorozat egyik húszperces kisfilmjében játszhattam együtt. Sok diákszínjátszó előadásban vettem részt akkoriban, egy ideig a színműn is gondolkodtam, de végül a zene került előtérbe. Tervezni nem tervezek semmit, de nem is zárkózom el. Hiányoznak azok az évek természetesen.
Fotók forrása: Babcsán Projekt
