Száz éve járt nálunk a Nobel-díjas költő, kiállítással ünnepel Balatonfüred
Rabindranáth Tagore Nobel-díjas bengáli költő 1926. október 26. és november 12. között Magyarországra látogatott, melynek során tíz napot töltött Balatonfüreden. A Vaszary Galéria kiállítása a költővel szoros kapcsolatot tartó magyar festőművészek, Sass Brunner Erzsébet és leánya, Brunner Erzsébet alkotásain keresztül idézi meg a művész alakját.
Tagore költőként, filozófusként, festőművészként, drámaíróként és zeneszerzőként egyaránt maradandót alkotott. Irodalmi munkássága mellett India modern festészetének egyik úttörőjeként tartják számon. Sok száz költeményéhez zenét is komponált, ő a szerzője mind India, mind Banglades himnuszának.
1913-ban elnyerte a Nobel-díjat a Gítándzsali (Daláldozat) című versciklusáért, amely egy csapásra világhírűvé tette, műveit számos nyelvre lefordították. Magyarországon is népszerűvé vált, az 1920-as években több mint harminc kötete jelent meg magyar fordításban.
Előadást tartott a Zeneakadémián, ellátogatott a Fészek Klubba, ahol neves írókkal és értelmiségiekkel találkozott, részt vett a tiszteletére tartott művészesten. A magyarországi látogatás egy megerőltető európai turné része volt, amely megviselte a költő egészségét, szívpanaszai kiújultak.
Korányi Sándor, a világhírű szívgyógyász azt tanácsolta neki, utazzon Balatonfüredre, az Erzsébet Szanatóriumba, a mai Szívkórházba. A költő november 1. és 10. között tartózkodott Füreden, a kezelés hatására egészsége hamar helyreállt. Gyógyulása emlékére fát ültetett.
A költő mindig hálával emlékezett vissza magyarországi látogatására, különösen a Balatonfüreden töltött napokra. 1926-os látogatása a magyar–indiai kulturális kapcsolatok történetének egyik legnagyobb hatású eseménye volt. Tagore magyarok iránti rokonszenvét azzal is kifejezte, hogy több magyart hívott meg az általa alapított sántinikétani Visva-Bháratí nevű egyetemre.
Köztük volt Sass Brunner Erzsébet és Brunner Erzsébet festőművész is. 1930-ban érkeztek Indiába, és kisebb megszakításokkal egész életüket ott élték le. 1930 és 1932 között tartózkodtak Sántinikétanban, Tagore közvetlen közelében, de később is folyamatos kapcsolatot tartottak vele.
A kiállítás a két Brunner művészetén keresztül idézi fel Tagore személyiségét, a költő környezetét, a sántinikétani tájat, életképeket. A festmények és vázlatok a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum és a nagykanizsai Thúry György Múzeum gyűjteményéből származnak, amelyeket Tagoréról, a Brunnerek indiai tartózkodásáról szóló könyvek, korabeli újságok, levelek és más dokumentumok egészítenek ki.
A kiállítás kurátora: dr. Lázár Imre kulturális diplomata, India-kutató.
