„Minden bizonnyal a valóságosnál finomabb vonásúnak festette meg az orrát. Az övé ugyanis finoman szólva, valamivel feltűnőbb volt” – fogalmazott Mattia Falconi, római Tor Vergata Egyetem molekuláris biológusa. Az intézmény kutatói elkészítették a mester arcának háromdimenziós rekonstrukcióját, és ennek alapján jutottak a következtetésre.
Raffaello 1520-ban, 37 éves korában halt meg, feltehetőleg tüdőgyulladás következtében. Sírját a római Panteonban egész évben egy szál vörös rózsa jelzi.
Híres önarcképe, amely általában a firenzei Uffizi Képtár falán lóg, ám jelenleg egy római kiállításon látható, nagyjából 15 évvel a halála előtt készült, és frissen borotválva örökíti meg a mestert. A portrén ugyanaz a sasorr látható, amely Raffaello több másik, saját magát megörökítő munkáján is szerepel.
Raffaello sírját 1833-ban XVI. Gergely pápa utasítására kibontották, és földi maradványait márványszarkofágba zárták. Ekkor koponyájáról egy gipszmintát készítettek. A szakértők azonban nem voltak biztosak abban, hogy a földi maradványok a mesteré, mivel a sír feltárásakor más teljes és részleges csontvázakat is találtak. Több csontváz a festő diákjainak földi maradványa volt, a többit azonban nem tudták azonosítani.
A világ idén emlékezik meg a reneszánsz mester halálának 500. évfordulójáról, ezért az egyetemi kutatók elkészítették a gipszminta 3D-s rekonstrukcióját. Falconi szerint nagyjából 85 százalék az esélye, hogy a koponya valóban Raffaellóé, mivel az elkészült arcrekonstrukció nagyon hasonlít a mesterről más festők által készített portrékhoz és saját önarcképeihez.
