A horvát tengerpart mellett, a Lussinói-öböl közelében készült merüléshez 1997. július 12-én René Wouters belga könnyűbúvár. Nem is sejtette, hogy 45 méter mélyen milyen szenzációs felfedezés vár rá. Kissé meglepődhetett, amikor az opálosan áttetsző vízben megpillantott egy homokból kiálló lábat, majd kicsivel arrébb egy szobor fejet. Egy ókori bronzszobrot talált.
A leletről Wouters azonnal értesítette a horvát hatóságokat. Elkezdődött a terepszemle, felmérték, pontosan hol is fekszik a szobor, milyen állapotban van, és milyen előkészületeket kell megtenniük a kiemeléséhez. Ez a munka 2 évig tartott. Közben senkinek sem árulták el, hogy milyen páratlan emlékre bukkantak. A Horvát Régészeti Intézet 1999-re felkészült az addigra lussinoi szobornak elnevezett lelet kiemelésére és szakszerű tárolására. Újra búvárok érkeztek az addig titokban tartott helyszínre.
A szobrot előbb óvatosan kikaparták a tengerfenékből, majd hevederekkel rögzítették egy pallóhoz. Ezután következett a kiemelés egyik legnehezebb része: mindezt be kellett tenni egy fém szarkofágba, amit csörlő emelt a hajó fedélzetére. Sajnos a fej ennek során levált a testről, de komolyabb baja nem lett. Amint a hajóra tették a bronzszobrot, azonnal a horvát rendőrség helyi búvárközpontjába szállították, ahol átmenetileg a gyakorlatozó medencében helyezték el. A rekonstrukció teljes ideje alatt ioncserélt vízben volt a szobor, mert az kevésbé maró hatású, mint a normál víz.
Az izgalmasnak ígérkező restaurálás csak most kezdődhetett el. A helyreállítás első fázisa az volt, hogy kívülről és belülről is gamma-sugárral képeket készítettek a szoborról. Ez lehetővé teszi a fém minőségének alapos vizsgálatát, állagának, az öntvény összetételének megállapítását, a repedések meghatározását. A kémiai, fizikai vizsgálatok után lehetett csak elkezdeni az aprólékos tisztítási munkálatokat, amihez speciális vésőket és szikéket használtak.
A horvát régészeket a firenzei Giuliano Tordi segítette a restaurációs munkákban. Az olasz régész egyike azoknak a restaurátoroknak, akik a tengerben talált kerámia, kő, fém és egyéb leleteket meg tudja tisztítani a hosszú idő alatt rájuk rakódott szennyeződésektől. "A szobor nagyon jó állapotban van. Konzerválásában nagy szerepe volt a vastag mészkő lerakódásnak. Jelen pillanatban a fej a legnagyobb kihívás, mert a szobor alkotója olyan aprólékos gondossággal formázta meg a hajfürtöket, hogy nekünk is tincsről-tincsre kell haladni a tisztításában" - nyilatkozta Tordi.
Egy ilyen páratlan leletet nemcsak kívülről kell megtisztítani, hanem - ha lehet - belül is. A restaurátorok megdöbbentő felfedezésre jutottak az üreges részekben. A szobrot már jóval utaztatása előtt ledöntötték talapzatáról, és ki tudja, milyen hosszú ideig vízszintesen feküdt valahol. Erre úgy jöttek rá, hogy a belsejében szerves anyagokat, dióhéj-, cseresznye- és egyéb magmaradványokat találtak. Ez pedig arra utal, hogy mielőtt a tengerbe került volna, a szobor belseje valószínűleg apró rágcsálók, egerek rejtekhelye lehetett. A nyomok szerint a jobb lábban étkeztek és a bal kézben aludtak.
A test lassan egyre tisztább lett. A kirajzolódó felszín egy csodálatosan megmunkált görög atlétát ábrázol. A bronzszobor alkotója ugyan ismeretlen, de a stílus ismerős. A neve: apoxyomenos. Az ókori atléták a verseny után olajos-homokos bőrüket speciális kaparóval, ún. sztrigilisszel tisztították le, és ez a mozdulat, ahogy kaparják le magukról a koszt, ihletetett meg sok ókori szobrászt. A többi mellett ennek a műnek az alkotóját is.Németh György ókortörténész szerint nem véletlenül kerülhetett a szobor az Adriai-tenger északi csücskébe. Athénban ugyanis külön iparág alakult ki, amikor kiderült, hogy a rómaiak megvesznek mindent, ami réginek, és szobornak néz ki.
Tehát nem ókori műkincsrablás történt - mondja Németh György -, hanem az ókori műkincskereskedelem, illetve az ókori műkincsmásoló-ipar termékeivel találkozunk leggyakrabban az ilyen leletek kapcsán.
Vagyis arról lehet szó, hogy ezt a szobrot a római birodalom egy pontján rendelhette meg valami előkelőség, de pechére sosem kapta meg. A szobrot szállító hajó vélhetően viharba került, és a súlyos terhet inkább a tengerbe dobták, de az is lehet, hogy a hajóval együtt süllyedt el. Éppen itt, a Lussinói-öböl előtt.
