Strobl Alajos négy évtizedig, 1885-től 1925-ig tanított a Magyar Képzőművészeti Egyetem jogelődjén, az Országos Mintarajztanodán, ahol 1897-ben megalapította a Szobrász Mesteriskolát. Nemcsak nagyszerűen mintázott, hanem bravúrosan rajzolt is. A Rajzok és szobrok Strobl Alajos műterméből kiállításon a szobrok mellett olyan rajzokat is láthatunk a vázlatkönyveiből, melyek életképeket, szoborterveket és I. világháborús jeleneteket ábrázolnak.  

A Magyar Képzőművészeti Egyetem Szobrász Tanszéke a Rajzok és szobrok Strobl Alajos műterméből kiállítással kíván tisztelegni alapítója előtt, aki élete nagy részét az Epreskertben töltötte. Műtermének egykori átriuma ma kiállítóteremként funkcionál.

A Strobl Alajos Emlékhely Alapítvány részéről Strobl Mátyás, a művész unokája elmondta: „Talán sokan természetesnek veszik, hogy a plasztika és a grafika összetartozó fogalmak, és aki szobrászként alkot maradandó műveket, annak méltán rajzaiban is megmutatkozik tehetsége. Strobl Alajos személyét tekintve ez valóban elmondható, és bár a művész rajzai értelemszerűen kevéssé kerültek a nagyközönség szeme elé, a grafikák művészi színvonala, szépsége megérdemli, hogy az alkotó rajzait a nagyközönség egy kiállítás és egy kiadvány keretében megismerhesse és megcsodálja.

A művész édesapja az általános műveltség fontos részének tartotta a rajztudást, ezért gyermekeit már korai gyermekkortól rajzoltatta. Strobl Alajos ezt nem kötelességnek, hanem szórakozásnak tartotta, és ebben tehetsége hamar megmutatkozott. A művésznek a későbbi alkotói évei során nem volt mindig lehetősége a mintázásra, a rajzok túlnyomó többsége ekkor született. Ilyen időszak volt a katonaság szolgálati ideje, az I. világháború során a fronton átélt időszak, de akár barátaival egy medvevadászat alkalmából eltöltött néhány nap.

A rajzok nagy része a vázlatkönyvek révén családi tulajdonban van, de számos rajz elkallódott. Szerencsés véletlenek is közrejátszhatnak abban, hogy felbukkannak néha művészeti árveréseken Strobl Alajos-rajzok. Máig nem tudunk azonban nyomára bukkanni az úgynevezett Zumbusch–Vépy-album rajzainak, pedig ezek voltak a legszebb rajzok a művész katonaévéből. Csak remélhetjük, hogy a rajzokból összeállított kiadványunk, mely kapcsolódik a Magyar Képzőművészeti Egyetem 150 éves fennállása alkalmából rendezett hasonló tárgyú kiállításhoz, újabb kallódó rajzok felbukkanásához vezethet majd.”

Képek forrása: Magyar Képzőművészeti Egyetem