A megyei könyvtárban tartott eseményen Szentmártoni János, a Kulturális és Innovációs Minisztérium művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkára személyes hangú beszédében elmondta, hogy a huszonöt évvel ezelőtt elhunyt költő számára az élet egyfajta lázadás volt, amely meggyőződése szerint az egyetlen értelmes magatartás volt a szükségszerű és megalázó halállal szemben.
Rákos Sándor költői és filozófiai játékában az életet is szerepnek látta, amelyet el kell játszani a lehető legmagasabb fokon és minőségben, így vágva arcul a mindent bekebelező halált – foglalta össze költészetét Szentmártoni János.
A helyettes államtitkár emlékeztetett arra, hogy Rákost életében egyszer már „szájon csókolta a halál”, zsidó származása miatt a második világháború végén egy kihallgatáson töltött fegyverrel vallatták, életének ezt a részét többek közt az Emlék 1944-ből című versében dokumentálta.
Szentmártoni János beszédében szívszorítónak nevezte, hogy manapság kevés szó esik az 1945 utáni magyar irodalom jelentős alkotóiról, Csanádi Imrétől és Csorba Győzőtől Kálnoky Lászlón és Jánosy Istvánon át Rákos Sándorig.
„Mindez nem csupán a művek önértéke miatt veszteség, de közelmúltunk feltérképezésében is az, hiszen egy korszak összetettségét, árnyaltságát és sokszínűségét leginkább akkor érzékeljük, ha a művészek szemüvegén át is vizsgálhatjuk” – mondta.
Hozzátette, az alkotások amellett, hogy gyönyörködtetik, elgondolkodtatják és adott esetben szembesítik önmagukkal az embereket, dokumentáló értékkel is bírnak.
A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár és a Nyíregyházi Egyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Intézete által szervezett emlékkonferencián köszöntőt mondott Ulrich Attila, Nyíregyháza alpolgármestere is. A rendezvényt megelőzően a résztvevők megkoszorúzták a költő egykori iskolájánál, a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumnál elhelyezett emléktáblát.
Rákos Sándor a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kálmánházán született 1921-ben. Gimnáziumi tanulmányait Hajdúnánáson és Nyíregyházán végezte. Első versei 1940-ben jelentek meg, 1944–1945 között a Nyírségi Magyar Nép munkatársa volt, majd a Mokép sajtóosztályán dolgozott 1949-ig. A Révai, majd a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője volt, 1951-től szabadfoglalkozású költőként, műfordítóként és esszéíróként tevékenykedett.
Első verseskötete, Az eb válaszol 1949-ben jelent meg, korai köteteit a tragikus, lázadó hangnem, az élet reménytelenségének, abszurditásának kifejezése jellemezte. Az 1952-ben megjelent második kötete után többéves hallgatás következett, és csak 1957-től publikálhatta több-kevesebb rendszerességgel vers-, műfordítás- és prózagyűjteményeit. 1947-től haláláig tagja volt a Magyar Írószövetségnek, több éven át elnökként a szövetség műfordítói szakosztályát is vezette.
