A pályázatot Magyarország hét régiójában hirdették meg: Észak-Alföldi, Nyugat-Dunántúli, Észak-Magyarországi, Közép-Dunántúli, Dél-Alföldi, Dél-Dunántúli és Közép-Magyarországi Régió. Az összegyűlt munkákból minden régió egy-egy kiállítást szervez, amelyet szakmai zsűri bírál el. Elsőként a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban nyílik meg a közép-magyarországi kiállítás, amely 2017. május 25. és augusztus 12. között látogatható. A Mesterségek Ünnepén, augusztus 17. és 20. között lesznek megtekinthetők egy közös kiállításon a hét régió legjobbnak ítélt munkái.
Dr. Hafenscher Károly, a Reformáció Emlékbizottság miniszteri biztosa a Reformáció Emlékév keretében létrejött népművészeti kiállítás feladatául azt tűzte ki, hogy az egyéni és a közösségi a múltból gyökerezzenek, és haladjanak a jelenen át a jövő felé. A reformáció és a kiállítás is emlékezés, ugyanakkor folyamat, a megújulás lehetőségét tárja elénk. A saját, egyéni ötletekből lesz egész; amelyik közösség értékeket tud továbbadni, annak van jövője ? mondta dr. Hafenscher Károly, aki gratulált a kiállítás szervezőinek és alkotóinak.
Pál Miklósné, a Népművészeti Egyesületek Szövetségének elnöke elmondta: az egyesület 35 éve alakult azzal a céllal, hogy a népművészek közösségként adhassák tovább hagyatékukat. Ma 59 tagszervezetük van Magyarország, Erdély és Vajdaság területén, ahol rendezvényeket, képzéseket, versenyeket szerveznek ? tette hozzá. A mostani kiállítás ötlete Juhász Attila református presbitertől származik, aki egy 2015-ös tárlaton vetette fel, hogy a református és az evangélikus gyülekezetek számára készült ajándéktárgyak nagyobb nyilvánosságot kaphatnának. Ennek az ötletnek a megvalósulása ez a kiállítássorozat, amelynek a pályázatára csaknem 500 alkotó 47 alkotóközösségből mintegy ezer pályaművel nevezett. Bár a szakmai zsűritől kapnak visszajelzést munkáikról, számukra ez a pályázat inkább bemutató.
 |
| Fotó: Hagyományok Háza |
Ament Éva bútorfestő, az Iharos Népművészeti Egyesület elnöke, a Közép-Magyarországi Régióról szóló kiállítás felelőse elárulta, mi adja ennek a tárlatnak a különlegességét az alkotók szempontjából. Olyan művészek is pályázhattak ? mondta ?, akik nem egyesületi tagok, és akadt köztük olyan, aki otthon, a családjában tanulta mesterségét. A pályázókat kihívás elé állította a kiállítás: a megszokott munkafolyamatokon kívül a tárgyak megalkotása kutatómunkát is igényelt, hiszen a tárgyakon látható evangélikus, református és unitárius szimbólumokat megfelelően kellett alkalmazniuk.
A művek ? bár megadott tematikában készültek ? tükrözik az alkotók egyéniségét, maguk is sokfélék: a palást, a templomokat díszítő mennyezettáblák mellett találhatunk köztük keresztelő kancsót, faliképeket, társasjátékot is. Minden alkotásnak más a története. A palástot Kiss Árpádné készítette, aki elmondta, hogy Úny temploma kazettáinak mintái ihlették a műveiket, ezeket értelmezték újra Ament Évával, aki mennyezettáblákat alkotott.
Szlaukó Orsolya evangélikus lelkész és néprajzkutató arról nyilatkozott, hogy ebben a kiállításban bátorságot, lendületet és szeretetet lát. A népművészet és a reformáció kapcsolatáról dr. Zentai Tünde néprajzkutató, történész beszélt: a reformáció ? a vallási megújulással együtt ? nagyban megváltoztatta a népművészetet is, ekkor jöttek létre az új motívumok, és a szentek képei helyett a templomokat festett virágmintákkal díszítették. Szavait a következő Orwell-idézettel zárta: ?Akié a múlt, azé a jelen, akié a jelen, azé a jövő.?
Laky Virág
