„Holdfény alatt járom az erdőt.
Vacog a fogam és fütyörészek.
Hátam mögött jön tíz-öles,
Jó Csönd-herceg
És jaj nekem, ha visszanézek.”
Butuszov felidézte: éppen útkeresésben volt, amikor egy építőcsapat tagjaként Oroszországban utazott, és egy buszmegállóban könyvvásárra bukkant. Az asztalra kitett könyvek között egy magyar költészeti antológiát talált, amelyet meg is vett. Már a buszon utazva talált néhány verset, amely megtetszett neki. Később alaposabban tanulmányozta a kötetet, és kiválogatta azokat a szövegeket, amelyekhez zenét tudna írni.
Akkoriban nihilista volt, ezért először olyan szövegek keltették fel az érdeklődését, mint Ady Endrétől a Harc a Nagyúrral. Majd felfedezte magának a Héja-nász az avaron és A Jó Csönd-herceg előtt című verset is.
„Jóval később, miután felvettük ezt a dalt, elkezdett foglalkoztatni a vallás. Akkor találtam rá a zsoltárokban és bibliai tanulmányokban a csönd hercege kifejezésre. A kereszténységben a csönd hercege Jézus Krisztust szimbolizálja. Számomra ez a szöveg szimbolikus, ezért áhítattal tekintek rá” – mesélte Butuszov. A pravoszláv értelmezésben a csönd az áldás szimbóluma, a béke és a nyugalom jelképe – tette hozzá.
A zenei inspirációkról szólva elmondta: amikor kiválasztotta a szövegeket – többek között a Héja-nász az avaront –, már volt a fejében egy pontos irányvonal. Mivel nyugati zenékhez nem juthattak hozzá, olyan magyar együtteseket hallgattak, mint a Piramis, a Locomotiv GT vagy az Omega.
„Hála istennek, mert különben kihagytuk volna ezt a csodás időszakot! A Piramis heavy metal stílusban játszott – akkor úgy gondoltam, hogy ennek szimbolikus jelentése van. Nekünk is olyan számot kellett írnunk, ami hangzásban hasonlít a Led Zeppelin stílusára. Ekkoriban a Led Zeppelin már nem létezett, de Robert Plant kiadta az első szólólemezét, amely nagy hatással volt rám. Pont ilyen balladákat szerettem volna írni. Ugyanilyen stílusban, zúgó gitárhangzás nélkül, de megtartva a heavy metal szellemiségét.”
Mint Butuszov mondja, A Jó Csönd-herceg előtt mindig szerepel a műsorukban, mert az emberek nagyon megszerették. Általában a koncert végén szokták játszani, ráadásként. „Nem tudom, mi a titka a népszerűségének. Régebben a Csönd hercege volt a 'szakszervezeti' becenevem. Később lemondtam róla, mert túl magas rang ez nekem” – tette hozzá.
Hazánkról szólva a zenész elmondta:
„Számomra Magyarország rejtélyes ország. Építészmérnökként sokat tanulmányoztam a magyar építészet történetét. Később zenetörténetet is tanulmányoztam, amelyben Magyarország szintén nagyon fontos szerepet tölt be. Nekem nagyon fontos az őshonos kultúra megőrzése és a hagyományápolás. Mindig úgy tűnt számomra, hogy a magyarok bátor és különleges emberek. Amikor Magyarországra gondolok, a birodalmi építészet, valamint a különleges és sokszínű emberek jutnak eszembe. Az irodalomban, a filmben, a színházban és a zenében is minden arra utal, hogy a magyar egy előkelő, nemes nemzet.”
A teljes interjú itt látható:
