A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézete és a temesvári Bánáti Múzeum 2013-ban kezdte meg a közös kutatási programot. 2019-től a munkálatok román részről továbbra is a Temesvári Múzeum, magyar részről pedig a Jolánta Kulturális Egyesület koordinálásával az Árpád-Ház Programban, a Bethlen Gábor Alap támogatásával folytatódtak.

Major Balázs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézményének vezetője elmondta: hogy idén két hónapot tudtak dolgozni a járványhelyzet miatt, de ez elég volt arra, hogy feltárják a templom egykori alaprajzának azt a részét, amely jelenleg egy földút alatt található. Ez azért volt fontos, mert a templom szentélyfejei „belógtak” az út alá, és az ásatások nélkül nem tudták rekonstruálni a templom pontos alaprajzát. Emellett a tavaly megtalált királyi temetkezési helyet sem sikerült volna megnyugtatóan lokalizálni az alaprajz nélkül.

Az idei kutatásnak az egyik nagy újdonsága, hogy míg a ciszter templomok többsége szabályos forma szerint épült, így a mellékhajók végződésénél általában két kápolna van, az egresi templom eltér ettől, a mellékhajók nem teljesen egyenes szentélyzáródásúak, hanem félkörívesek. „Kevés ilyen hibrid templom maradt fenn a ciszterciektől” – állapította meg az ásatásvezető.

A feltárt sírépítmény
Fotó forrása: Bánság Múzeuma 

Valószínűleg nagyon régóta kialakult a mostani út funkciója, ezért alatta nem bolygatták a földet. Így komoly falmaradványokat találtak, ellentétben a templom többi részével, ahol már szinte mindenütt lebontották az alapozásig a falakat. Ennek az a magyarázata, hogy a vidék rendkívül építőanyag-szegény, így a templom maradványaiból a kődarabokat és az égetett téglákat felhasználták a helyiek.    

A templom egyötödének feltárása elkészült. „Tavaly 95 százalékban, most 99 százalékban vagyunk biztosak, hogy megtaláltuk a királyi sírt. Az oltár és a tavaly megtalált többi sírhely között van még egy feltáratlan blokk, amíg azt nem bontjuk meg, meghagyjuk azt az 1 százalékot” – mondta Major Balázs.

A középkori síremlék, vagyis a tumba területéről maradvány nincs, a királyi csontok egy felsőbb szinten voltak szarkofágban, ami biztos, hogy elpusztult. Nem kizárt, hogy már a tatárjáráskor sérült az építmény. Az viszont biztos, hogy a késő középkorban már a tumba sem állt, hiszen a késő középkori alapozás ráfed a tumbára. Ugyanakkor nem tartja kizártnak, hogy egy külön sírban legyen eltemetve a csontmaradványok összessége, hiszen a tatárokat csak az ékszerek érdekelték, az volt a szokás, hogy a csontokat összegyűjtötték és máshol temették el – magyarázta az ásatásvezető.

2016 nyarán felfedeztek már egy ilyen tatárkori tömegsírt a templom déli hajója alatt, onnan sok értékes lelet került elő, egyebek mellett egy egyiptomi kristálypohár töredéke, ami mutatja, hogy milyen gazdag vidék volt Egres környéke a 13. század közepén.

Major Balázs felidézte, hogy először 2013-ban lokalizálták a ciszter kolostort, amelyre semmi nem emlékeztetett, most ezen akarnak változtatni. Reméli, hogy egy éven belül elkészülnek az első három dimenziós digitális rekonstrukciók. Két éven belül szeretnék az eredményeket bemutatni, amelyre kiváló alkalom a II. András által kibocsátott Aranybulla 800. évfordulója 2022-ben. Többnyelvű kiállításon szeretnék bemutatni a magyar királyt és és korát, valamint azt, hogy hol volt a kolostor. A régész szerint az lenne a legkegyesebb és legkímélőbb megoldás, ha a romokat visszatemetnék, hogy ne károsodjanak, a talajszint fölött pedig kirakják a templom alaprajzát. Emellett az ásatási telephelyként szolgáló parasztház egy részében múzeumot alakítanának ki, ahol megtekinthető lenne a leletek reprezentatív része.

II. Béla király által 1179-ben alapított egresi apátság csaknem négy évszázadon keresztül a ciszterciták legfontosabb magyarországi rendháza volt. A kolostor feltárása és az ott 1235-ben eltemetett II. András király sírjának megtalálása azért is fontos, mert a magyar középkori királysírok többsége megsemmisült.

Nyitókép: fotó a helyszínen végzett tavalyi ásatásról. Fotó: MTI/ Rosta Tibor