Ezzel a költői leírással kezdődik az AFP riportja a párizsi Louvre március végén nyíló núbiai régészeti kiállításának Szudánban, a meroéi helyszínen zajló előkészületeiről. "Ezeknek a lelőhelyeknek a szépsége mágikus hatást gyakorol arra a kevés kivételezettre, aki egyedül szemlélheti a piramisokat, a homokdűnéket és a napot. Ez óriási különbség az egyiptomi piramisokhoz képest, amelyek szépségét egy kissé megtépázza a bámuló tömeg" - lelkesedik Guillemette Andreu, a Louvre egyiptomi régészeti részlegének igazgatónője.
A nagy párizsi múzeumban ez lesz az első kiállítás a Meroé-dinasztiáról, amely i.e. 300-tól i.sz. 300-ig uralkodott a Kusita királyságban, amelynek élén ezer éven át "fekete fáraók" álltak. A núbiai uralkodók az i.e. 8. század táján meghódították Egyiptomot, és egy évszázadon át a Nílus egész völgyét ellenőrizték, mielőtt visszavonultak volna a mai Szudán területére.
A meroéi lelőhelyen számos ásatás folyt már, de a "kusita civilizáció" és annak "fekete fáraói" mindmáig rejtélyt jelentenek a régészek számára. "Létezik egy kronológia, de nem elég pontos" - magyarázza Szalah Mohamed Ahmed, a szudáni régészeti hatóság illetékese, aki az ásatásokért felel.
Számos ókori sztélé is az archeológusok rendelkezésére áll, ám ezeknek a kőoszlopoknak a feliratait nem tudják elolvasni, mert a "fekete fáradók" nyelvének az i.e. 3. századtól használt "meroitikus" írásjeleit az egyiptomi hieroglifáktól eltérően mindmáig nem sikerült megfejteni. "Máig csak mintegy 50 meroitikus szót ismerünk, de legalább ezerre van szükség egy nyelv megismeréséhez. Így még gigantikus munka vár ránk" - mondja Claude Rilly, a szudáni régészeti hatóság francia részlegének igazgatója, aki ennek az ókori nyelvnek legismertebb szakértője.
"Ha sikerül megfejtenünk ezt a nyelvet, egészen új világ tárulhat fel előttünk" - álmodozik Julie Anderson, a British Museum régésze, aki Szalah Mohamed Ahmeddel együtt társigazgatója az ásatásoknak. Csapatuk nemrég bukkant rá a leghíresebb "fekete fáraó", Taharka egytonnás szobrára.
Egyiptom árnyékában Szudán valóságos kincsesbánya a régészek számára, mivel kevésbé tárták fel, mint az északi szomszédot. "Egyiptom mesés, fantasztikus, de az archeológusok számára Szudán az igazi paradicsom, mert minden ásatás új fejezetet mutat be az ország történetéből" - magyarázza Ahmed, megjegyezve, hogy Szudánban mintegy harminc expedíció dolgozik, míg Kleopátra országában több mint ezer.Szudán bővelkedik még érintetlen régészeti lelőhelyekben. "Számtalan helyszín vár még feltárásra. Sok esetben azt is tudjuk, hogy mélyükön kincsek pihennek, de nincs elég csapatunk az ásatások elvégzésére" - mutat rá Claude Rilly. "És vannak teljesen szűz területek, amelyekről semmit sem tudunk" - fűzi hozzá.
A Louvre egyik kutatócsoportja néhány éve folytat feltárást a Kartúmtól mintegy 200 kilométerre északra található al-Muveisz lelőhelyen, amely hosszú időn át ismeretlen volt a régészek számára. "Egyszerűen mesés dolgok kerülnek elő. Több templom, egy hatalmas palota, lakóépületek" - meséli Rilly. Matthieu Honegger svájci régész nemrég a Szudán északi részén lévő Vadi al-Arab sivatagi körzetben egy csaknem tízezer éve, jóval a "fekete fáraók" kora előtti lakott helyet fedezett fel, amely lehetővé teheti a tudósok számára annak jobb megértését, hogy miként tért át az ember a letelepedett életmódra.
